Büszkén vállalt fenyegetés

Van egy vállalat, melynek "küldetése a világ összes információjának rendezése, univerzálisan elérhetővé és hasznosíthatóvá tétele".

Első ránézésre nemes célnak látszik. Rendezni viszont logikusan csak azt az információt tudom, melyhez hozzáférek. E vállalat tehát elkerülhetetlenül arra törekszik, hogy rendelkezésére álljon a világ összes információja.

Mit is jelent ez? Nem mást, mint hogy deklaráltan a világtörténelem legnagyobb hatalmú - és ebből következően legveszélyesebb - vállalatává kíván válni.

A Google - hiszen róluk van szó - már küldetése megfogalmazásánál megvillantja azt a zsenialitást, ami eddigi üstökösszerű pályafutását végigkíséri: korlátlan ambícióját úgy tálalja, hogy a kívülállók túlnyomó többségében ez nem gyanakvást, hanem éppen ellenkezőleg, elismerést, sőt rajongást vált ki.

Sokak számára a Google a legjobb internetes keresőt, az egyik legjobb levelezőprogramot, lenyűgöző, műholdas felvételekkel kombinált interaktív térképet jelent. Webmesterek számára egyszerű pénzkereseti lehetőséget, kicsiben is elkezdhető online hirdetési kampányokat, részletes webstatisztikát.

Mindemögött azonban egy hosszú távú terveit mindenki másnál következetesebben szem előtt tartó, könyörtelenül terjeszkedő és eluralkodó, környezetét mesterien manipuláló és megfélemlítő, a küldetéstudattal rendelkező cégeknél rendre felbukkanó arroganciát ugyanakkor egyre kevésbé leplező, az eljövendő évtizedek kulcsfontosságú üzleti területein monopolhatalomra törekvő profit-gyár áll.

Mekkora a Google?

Néhány adat a vállalatról (zárójelben a csúf gonosz Hókuszpók, összehasonlításképpen):

Alapítva: 1998-ban, 10 éve (Microsoft: 1975-ben, 33 éve)

2008. júliusában

• piaci kapitalizációja: 170 milliárd dollár (MS: 245 milliárd)
• készpénzállománya: 12 milliárd dollár (MS: 24 milliárd)
• munkaerőállománya: 20.000 fő (MS: 90.000)

Cégfelvásárlások száma 2007-ben: 16 (MS: 15)

A Google kereső piaci részesedése

• az Egyesült Államokban: 68-69%
• Európa-szerte: 80%
• Magyarországon: 90% fölött

Mitől szimpatikus a Google?

A Google-t sokan szeretik. Ennek oka nagyon egyszerűen fogalmazva: ingyen adnak sok jó dolgot. Kicsit fellengzősebben: a Google szolgáltatásai - elsősorban keresője - jelentősen használhatóbbá tették az internetet, fokozták az internetezés élményét, számos problémára kreatív és jól működő megoldásokat kínálnak.

Nyilvánvaló persze, hogy ezt nem altruisztikus céllal teszik, ami önmagában nem baj. A Google - mint minden profit-orientált cég - a sok-sok "jóságot" saját céljai érdekében bocsájtja rendelkezésünkre. A kérdés, hogy összességében ezzel jól járunk-e vagy sem.

A Google kettős természete

Lényegében két Google van. Az egyik ontja az újabb és újabb hasznos és a nagyközönség számára ingyenes szolgáltatásokat, a másik dolgozik ezeknek a szolgáltatásoknak a pénzzé, befolyássá, piacok feletti uralommá konvertálásán.

A laikusok 99%-a csak az első Google-t veszi észre.

Ki az, aki megtapasztalhatja a másik arcát?

Azok a honlaptulajdonosok, akik a Google kereső mind képlékenyebbé váló szabályainak - akár vétlen - áldozataivá válnak. Azok a hirdetők, akik - egyre inkább - rá vannak utalva a Google hirdetési rendszerére. Azok az online tartalomfejlesztők, vállalkozók, akik a Google hirdetésmegjelenítő partnereiként nemcsak látogatottságuk viszonylag egyszerű pénzzé tételét szolgáló hirdetések elhelyezését, de ezzel egyidőben egy torz, az inkorrektség határát súrolóan egyoldalú üzleti kapcsolatot is felvállalnak. Mindazon, akár online, akár internettől eredetileg független iparágak, szolgáltatások, melyeket a Google fenyeget.

Jófejség vagy hosszútávú számítás?

Érdemes belegondolni, miért ad annyi mindent ingyen a Google. Több okot is találhatunk.

1. Több hirdetési felület

Sokszor elhangzott már, hogy a Google lényegében nem kereső-, hanem hirdetési, hirdetésszervező cég. Bevételeik túlnyomó többsége az általuk kihelyezett reklámokból származik (és ehhez még a filozófiai hátteret is megadják: a megfelelően célzott, hatékony hirdetések önmagukban is értéket jelentenek).

Hirdetési felületként szolgál a klasszikus és specializált keresőkön kívül például a Gmail levelezőszolgáltatás, a YouTube videógyűjtő oldal, a Google Maps térképei, a Google Csoportok fórum, az Orkut nevű közösségi oldal.

A létrehozott, vagy felvásárolt ingyenes szolgáltatások jó része egyrészt újabb hirdetési felületet kínál, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy további felhasználók bevonásával, az így növekvő látogatottság révén még értékesebbé tegye a már meglévő hirdetési felületeket is.

2. Adatgyűjtési lehetőség

A Google adatokon, statisztikákon élő cég, mely a szolgáltatásaira "rákattant" felhasználókról nem elhanyagolható mennyiségű információhoz jut hozzá. Már önmagában a keresőszolgáltatás is gigantikus információforrás, amihez hozzájárul az AdSense-program keretében rengeteg honlapon elhelyezett hirdetések által szolgáltatott statisztika, de ezen kívül adatokat gyűjthetnek a felhasználói szokásokról a böngészőbe telepíthető eszköztáruk (Google Toolbar*), illetve a milliónyi weboldalba beépített Analytics webstatisztika-szoftver segítségével, valamint a nemrég megvásárolt Feedburner révén.

Ezekkel ráadásul a felhasználók Google-birodalmon kívüli internetes aktivitását is részletesen megfigyelhetik, ami fő tevékenységeikhez rendkívül értékes többletinformációt nyújt.

Mennyire értékeset? Elég csak azt figyelembevenni, hogy a Google Analytics fizetős professzionális változatát (Urchin) 3000 dollárért kínálják. Ez nyilván fejlettebb, és több szolgáltatást nyújt az ingyenes verziónál, de aligha tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az ingyenes verzió is sokszáz dollárba kerülne ... ha a Google nem lenne pontosan tisztában azzal, hogy számára ennyit is megér, ha egy-egy weboldal szinte valamennyi lényeges adatához akár hosszú éveken át hozzáférhet.

3. Rendkívül hatásos marketing

A Google elismerésre méltóan okos felismeréseinek egyike, hogy rájöttek, azt a tíz- vagy százmillió dollárt, amit mások marketingre (sőt nagy cégek akár egy-egy kampányra) költenek, értelmesebb egy-egy újabb ingyenes szolgáltatás létrehozásába fektetni, hiszen sokkal tartósabb és sokkal pozitívabb reklámértéke van bármilyen szellemes reklámhadjáratnál.

Az, hogy ezt rajtuk kívül más a mai napig nem nagyon ismerte fel (vagy ha igen, akkor is csak részlegesen, illetve a követő stratégiából fakadó majmolás miatt), rámutat a Google piaci erejének egy fontos okára: a konkurencia elképesztő impotenciájára.

4. Versenytársak megtámadása

Minden egyes ingyenes termék óriási károkat tud okozni az adott termékkel foglalkozó többi cég számára, sőt némely esetben teljes iparágakat is meggyengíthet. Jelentősen lecsökken a termékkörben rejlő bevételi potenciál és szűkül a fizetős termékek célpiaca, ami a konkurens cégek jövedelmezőségét, fejlesztési lehetőségeit korlátozza - túlságosan specializált cégeket akár meg is roppanthat.

Aligha kell részletezni, hogy az ingyenes termékkel piacra lépő szereplő számára miért is jó, ha más cégek piaci erejét gyengíti, illetve az ígéretes, de még gyenge lábakon álló feltörekvő cégek jelentette majdani fenyegetést csírájában elfojthatja.

Érdekes összevetni ezt a piacrombolási metódust a Microsoft hasonló tevékenységével.

A Microsoft elleni hivatalos vizsgálatok és eljárások egyik legfőbb kiváltó oka az volt, hogy az operációs rendszerhez egyéb szoftvereket is csatolt, melyek így a Windows dominanciájából fakadóan szinte automatikusan ugyancsak dominánssá vál(hat)tak a maguk területén.

A cég gyakorlatilag az egyik piaci területen elért hatalmát, erejét vitte át más piacokra - amit a versenyszabályozás érthető okokból nem néz jó szemmel.

A Google "ezzel szemben" a hirdetőprogramjából dőlő pénzt használja ingyenes szolgáltatásainak bővítésére, másszóval az egyik piaci területen megszerzett hatalmát használja arra, hogy uralkodó pozícióját újabb és újabb területekre terjessze ki.

Hol a különbség? Mi az oka, hogy lényegében ugyanazért a végső szándékért az egyiket milliárdokra büntetik, a másikat megtapsolja a nagyközönség? A varázsige, a tisztánlátást elhomályosító kábítószer: ingyenesség.

5. A kedvező imázs fenntartása

Az ingyenesség stratégiaként való alkalmazásának az egyik legnagyobb előnye: pozitív elfogultságot teremt a cég irányába. Hiszen mi veszélyeztetheti leginkább egy cég dominanciára törekvését? Az, ha egyre többen ismerik fel ezt a szándékot.

A Microsoft megtapasztalhatta, milyen hátránnyal jár egy fokozatosan minden fronton ellenségessé váló környezet.

Amikor fejlesztők tömege kezd el elkötelezettségből dolgozni egy cég ellen. Amikor konzorciumok alakulnak egy "közös ellenség"-gel szemben. Amikor a politikusok elkezdik negatív példaként felhozni az adott vállalatot, és rajta igyekeznek példát statuálni. Amikor már a "póver" gombot is alig találó felhasználók is a Microsoftot és Bill Gates-t szidják...

Ebben a fázisban bizony megakadhat egy mégoly hatalmas vállalat addig megállíthatlannak tűnő előrenyomulása is.

A Google az "ingyenesség" stratégiája révén pontosan ezt az akadályt igyekszik elkerülni, de legalábbis késleltetni. Egyelőre szenzációs eredménnyel. Számos területen elért nyomasztó, monopolisztikus uralma, piacbefolyásoló ereje, valamint elképesztő arányú profitja ellenére a mai napig sikeresen megőrizte a szimpatikus, jópofa kis cég imázsát.

Ha ebből a perspektívából nézzük, rájöhetünk, hogy még az olyan "önzetlen" lépések, mint a Google.org vagy a Google Alapítvány létrehozása, illetve az űrkutatás támogatása is üzletileg tökéletesen indokolható befektetések, melyek a kedvező külső kép fenntartásával nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a hatalomszerzés útja a lehető legtovább zökkenőmentes maradhasson a Google számára.

A Google kereső

A Google sikerének, hatalmának és nyereségének alapköve a keresőszolgáltatás. 2008-ban a világ legfontosabb piacán, az Egyesült Államokban 60-70%-os a részesedése, sok más országban 80-90% (ld. fentebb).

Ezek olyan nagy értékek, hogy a teljes internetes forgalomnak is meghatározó hányadát képviselik: pl. az Egyesült Királyságban már a komplett online forgalom (tehát nem a keresések, hanem általában az internetezés) mintegy 30%-a a Google-ön halad keresztül. Itt találó igazán a szlogen, miszerint lemarad, aki kimarad. Bármely honlap számára az internetes jelenlét sikere állhat vagy bukhat azon, hogy hol található a Google-ban (vagy megtalálható-e egyáltalán).

A probléma mindössze az, hogy a dominancia fokozódásával egyre összetettebbek, követhetetlenebbek a rangsorolás szabályai a Google keresőjében, gyakran pedig kifejezetten kettős mérce figyelhető meg.

A Google elvileg igyekszik a legrelevánsabb, adott keresésre leginkább odaillő honlapokat az első helyekre tenni. A keresőoptimalizálással arra törekszik az ember, hogy odakerüljön e honlapok közé. Ez sokáig korrektül megoldható volt néhány ésszerű, illetve könnyen megérthető és elsajátítható koncepció alkalmazásával. Az elmúlt néhány év azonban jelentős változásokat hozott.

Irracionális bizalom a régi honlapok iránt

Az egyre agresszívabb és találékonyabb webspam egyik ellenszereként a Google nagy súllyal veszi figyelembe a rangsorolásnál a bizalmi tényezőt. Magyarán egy kéthetes oldalt nem tart hasonlóan megbízhatónak, mint egy félévest; és egy félévest annyira, mint egy öt éve létezőt. Logikus, hiszen a webspam rövidtávú, míg a legitim vállalkozások hosszútávúak, így végül elválik az ocsú a búzától. A gyakorlati alkalmazás viszont problémás.

A bizalmi faktor figyelembevételének nem elhanyagolható mellékhatása ugyanis, hogy a teljesen legitim, tisztességes üzleti és egyéb honlapok sem tudnak - elsősorban az igazán fontos, nagy forgalmú kulcsszavaikra - sokáig jó helyezést elérni, miközben a régi, beágyazódott site-ok gyakran szinte kirobbanthatatlanok az élről (még ha elavulttá is vált a rajtuk található információ). Komolyabb kulcsszavakra ma már magyar honlapoknak is 6-12 hónap kellhet a stabil első tízbe kerüléshez, angol nyelvű oldalaknak akár több év.

Ugyanakkor a spammerek, akik ellen ez az intézkedés szólna, gond nélkül kihasználják azt, hogy a régi domainek iránt szinte vak bizalommal viseltetik a Google; és a potencianövelő szereket, pornót, egyéb pénzes témáikat ilyen domainek hozzáférhető, megvásárolható vagy meghekkelhető oldalain keresztül promótálják.

Az irracionális bizalomra kiváló példa ez a honlap is. Jó pár évvel ezelőtt az első komolyabb oldalak között volt, mely Magyarországon részletesen foglalkozott a keresőoptimalizálással. A Google-ban mind a "keresőoptimalizálás", mind a "keresőmarketing" szóra 1. helyezést ért el.

Kisérletképpen több hónappal ezelőtt a robots.txt fájl alkalmazásával kitiltottam az oldalról a Googlebotot, vagyis a Google tartalomlekérdező, indexelő szoftverét. Ez lényegében azt jelenti, hogy a Google-nak - szabad bejárás híján - hónapok óta nincs rálátása e honlap tartalmára. Ennek ellenére a mai napig (2008. júliusa) első, néha második helyen hozza a keresomarketing.fpn.hu-t a fenti két kulcsszóra.

A honlap múltja (az ez alapján kialakult bizalmi faktor) és a honlapra mutató linkek alapján a Google az aktuális tényleges tartalom ismerete nélkül(!) is ezt az oldalt ítéli a legrelevánsabbnak egy üzleti terület két fontos kulcsszavára.

Aligha kell magyarázni, hogy miért ostobaság az ilyen fokú kritikátlan bizalom, és miért igazságtalan ez a feltörekvő újabb, esetleg frissebb, hasznosabb tartalommal rendelkező oldalakkal szemben.

Hadjárat a fizetett hivatkozások ellen

A Google rangsorolási mechanizmusában nagy szerepe van az egyes honlapokra mutató hivatkozásoknak, melyek áttételesen az adott honlap népszerűségi mércéjeként szolgálnak. Ebből fakadóan a linkek a helyezésjavítás eszközeként komoly értékké váltak, s a kapitalizmus logikájából következően létrejött a piacuk is.

A Google szabályai ezt általánosságban tiltották, azonban 2007-ben megkezdődött a tényleges leszámolás is.

Azokat a honlapokat, melyek linkeket vásároltak/adtak el, elkezdték látványosan büntetni. Mi ezzel a baj, kérdezhetnénk? A szabályaikba ütközött, érthető hát, ha tesznek ellene.

A gond ott van, hogy minden egyéb trükközési forma (a primitív rejtett szövegtől a kifinomult cloaking-ig) egyértelmű. Lehet, hogy sokáig nem veszi észre a Google, de ha észrevette, akkor bizony világos: csalás tényállása forog fenn.

A fizetett hivatkozások ezzel szemben soha nem ismerhetőek fel 100%-os biztonsággal, hiszen egyetlen kívülálló sem tudhatja biztosan (sem a Google, sem az adott honlapot a Google-nál esetleg feljelentő konkurensek), hogy ténylegesen fizetett-e a honlap tulajdonosa a linkekért. Még egy látszólag irreleváns hivatkozás esetében ("ennek a kihelyezéséért biztosan fizettek, mi másért tette ki") is előfordulhat, hogy egész egyszerűen a honlaptulajdonos egyéb, más témájú oldalaira mutatnak. Vagy szívességből az ismerős, barát honlapjára. És valójában egy fillér sem forgott a történetben.

Ez a büntetőkritérium tehát olyan mértékű szubjektivitást visz a rendszerbe, amilyen abban korábban soha nem volt. Innentől kezdve ténylegesen ártatlan honlapok is minden további nélkül büntetést (visszasorolást vagy kizárást) kaphatnak, ha a Google egy rendkívül homályos szempont alapján gyanúsnak ítéli meg őket.

Ne légy túl sikeres!

Egy másik, viszonylag friss fejlemény, amit mind több webmester ismer fel: nemcsak a szabályok be nem tartása jelent kockázatot, potenciális büntetést a Google-ban. Hanem az a puszta tény is, ha "túl" sikeres vagy: például ha kitaláltál egy kreatív - de amúgy a Google webmaster guideline-ba nem ütköző - módszert a hivatkozásaid gyarapítására.

A hivatkozásoknak ugyebár hatalmas értéke van a jó helyezésben. Nem csoda, ha ötletes webmesterek és marketingesek újabb és újabb - akár teljesen szabályos, csak a korábbiaknál hatékonyabb - módszereket eszelnek ki bejövő hivatkozások szerzésére. A Google reakciója erre az, hogy nemes egyszerűséggel újabb és újabb - addig akár teljesen szabályosnak elfogadott - módszereket minősít szabálytalanná és büntetendővé.

Ezt a jelenséget illusztrálja az itt olvasható eset is. Röviden összefoglalva:

1. Nagyon kompetitív iparágban (társkeresés) viszonylag későn induló amerikai oldal azzal az ötlettel igyekezett minél több bejövő hivatkozásra szert tenni, hogy különböző játékos kvízeket kreált, majd a játékosok az ezekben elért eredményeiket helyezhették el egy beillesztendő kód segítségével saját weblapjukon, egyfajta mini-oklevélként.
2. A weboldalra beszúrandó kódban - jól láthatón, nem rejtett, sőt gond nélkül eltávolítható formában - szerepelt egy, a társkereső oldalra mutató hivatkozás is; vagyis a kihelyezett kvízeredményekkel újabb linkeket szerzett a társkereső oldal.
3. Mindez olyan hatékony módszernek bizonyult, hogy egészen fontos keresőkifejezésekre (online dating, free online dating) is első helyet ért el a promótált honlap.
4. A sikert látva a cégvezetés mohóvá vált, és más - pl. hitelközvetítési - érdekeltségeit is ezzel a módszerrel kívánta felfuttatni.
5. Mivel ettől fogva a társkereső oldalon található kvízek mini-okleveleiben már más honlapok linkjei szerepeltek, ez így ebben a formában az internetes nagyközönségnek és egy újságnak is szemet szúrt. Végül a Google ezt a húzást manipulációnak, spamnek ítélte, és teljesen kizárta a társkeresőt az adatbázisból. (Vagyis elvileg nem a módszerrel volt baj, hanem azzal, hogy a kvízeket tartalmazó oldal - anyagi érdekek mentén - nem saját magát, hanem egyéb honlapokat promótált.)
6. A cég elismerte, hogy hibázott, de visszacsinálni már nem tudta az addigiakat. Ezért úgy döntöttek, tiszta lappal újrakezdik az egész társkereső-bizniszt: új honlappal, új domainen, és a már bevált promóciós módszerrel.
7. Ekkor viszont a Google beintett nekik: jelezték, hogy ha újra megpróbálkoznak a fentebbi módszerrel, az új honlap is ki lesz zárva a Google adatbázisából.

Magyarán: eredetileg csak a módszer manipulatívnak tekintett, harmadik felet reklámozó formáját ítélte a Google spamnek. Aztán rájöttek, hogy nekik ez a módszer összességében nem tetszik. Hogy miért? Mindössze azért, mert túl jól működött.

A láthatatlan gumiparagrafus

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Google webmestereket útbaigazító szabályainak van egy láthatatlan záradéka:

"Szabálytalan továbbá bármilyen, a fenti pontokba amúgy nem ütköző módszer, ami egyre szövevényesebb érdekeinket sérti, elkényeztetett mérnökeink dolgát megnehezíti, találékony webmestereknek a tunyákkal szemben előnyt biztosít, illetve általában minden olyan technika, amiről menetközben úgy döntünk, hogy bármilyen okból nem látjuk szívesen."

Drámaian romló viszony

A webmesterek és a Google között mindig is furcsa szimbiózis volt. A Google keresője a honlaptulajdonosok által létrehozott tartalomra épül, anélkül nem létezhetne; ugyanakkor a honlaptulajdonos is profitál abból, ha egy széles körben használt adatbázisban szerepel oldala. Mindeközben a rangsorolás miatt nyilvánvaló érdekellentét feszül köztük.

A fentebb ismertetett jelentős változásoknak köszönhetően a webmesterek/online marketingesek és a Google közötti korábbi ambivalens viszony a 2007/2008-as évek során érzékelhetően eltolódott a nyílt ellenségesség irányába, amit még a keresőoldalakkal foglalkozó legnagyobb presztizsű online publikáció - a webmesterek és a Google közötti objektivitását fenntartó Search Engine Land - főszerkesztője is elismer.

Odáig fajultak a dolgok, hogy online marketinges körökben divattémává vált a blackhat (vagyis a Google szabályaiba ütköző), illetve grayhat (a Google szabályait feszegető) módszerek megtárgyalása, sőt egyre inkább alkalmazása. Ezekben a módszerekben ugyanis egyre többen nem látnak mást, mint egy napról napra immorálisabb, kiszámíthatatlanabb és dominánsabb piaci szereplővel szembeni hatékony reakciót, melynek alkalmazásánál már nem a - Google által is lényegében sutba dobott - etikusság a legfőbb szempont, hanem a nyereség/kockázat aránya.

A negatív SEO

Ha bizonyos módszerek alkalmazásáért büntet a Google, akkor sokakban felmerül a gondolat (akár ötletként, akár aggodalomként), hogy bárkivel ki lehet szúrni, amennyiben ezeket a módszereket a honlaptulajdonos tudta nélkül egy rosszakaró - mondjuk az etikátlan versenytárs - az ő weblapjára vonatkozóan alkalmazza. Például úgy, hogy rossz minőségű vagy fizetett hivatkozásnak tűnő linkeket irányít arra a weblapra, amit bajba szeretne sodorni.

Ezzel kapcsolatban a Google sokáig nyugtatgatta a kedélyeket: csak az hullhat vissza a fejedre, amit bizonyíthatóan te csináltál (vagyis elsősorban a saját oldaladon alkalmazott trükközések). Amit más csinál, az neked garantáltan nem árthat.

Az utóbbi egy-másfél év során teljesen összekuszálódott helyzet odáig romlott, hogy ma már a Google is elismeri: benne van a pakliban, hogy egy weblapnak egy kívülálló árthat; azt olyan rossz színben tüntesse fel, ami potenciálisan büntetést vált ki.

Olyan szintű szubjektivitás, kétértelműség, elfogultság épült bele a rendszerbe; olyannyira eltűntek a világos határvonalak, hogy a tévedés, a hibás feltételezések, a túlságosan érzékeny szűrők, az emberi tényező jelentette kiszámíthatatlanság, és ezek eredményeképpen az igazságtalanul kapott büntetés komoly kockázati tényezővé lépett elő gyakorlatilag minden honlaptulajdonos számára.

Hogyan büntet a Google?

A trükközőnek vagy csalónak vélt honlapokkal szemben a Google mindig is fenntartotta a büntetés jogát. A razziázás fokozódásával ezeknek a büntetéseknek egészen szép skálája alakult ki:

• teljes kizárás az adatbázisból
• egyes oldalak kizárása
• 30 hellyel hátrasorolás (SEO-körökben általános nevén: mínusz 30-as büntetés)
• a találati lista végére sorolás ("mínusz 950-es büntetés")
• ritkább esetben 5 hellyel hátrasorolás, az elsőről a hatodik helyre ("6. hely büntetés")

Ezek nem fix értékek, tehát a 30 helyes hátrasorolás gyakran 35-40-50, és a találati lista vége is lehet mondjuk 350-nél; a lényeg, hogy az első találati oldalról (akár első helyről) a gyenge középmezőnybe vagy a teljesen reménytelen utolsó helyekre kerülnek vissza a honlap bizonyos oldalai, illetve akár az összes.

Amennyiben a büntetés a teljes honlapra vonatkozik, akkor megfigyelhető, hogy kivétel nélkül minden keresésre hátrasorolják - vagyis még az adott honlap nevére, domainnevére rákeresve is.

Utóbbi - amikor a létező legrelevánsabb keresésre, a saját nevére sem található meg az oldal - kirívóan igazságtalan és tisztességtelen büntetés. Hiszen ha egy honlap a saját nevére sem jön fel a találatok között, azzal már a találati lista relevanciája csorbul, így ez a fajta fenyítés ténylegesen semmi más célt nem szolgál, mint a Google-nál működő spamellenes csapat bosszúszomjának kielégítését - akár a felhasználók érdekeinek rovására.

A Google konkrétan sem a büntetéstípusok meglétét, sem a ténylegesen kiszabott büntetések túlnyomó többségét nem ismeri el hivatalosan. Ami nagyobb baj: ezekről az érintett honlaptulajdonos felé sem kommunikál, noha létezik egy kifejezetten a webmesterekkel való autentikált kommunikációra létrehozott felület (Webmester Eszközök - Webmaster Tools), ahol az adott honlap tulajdonjogának igazolása után legalább a büntetés tényének jelzése megtörténhetne.

*****

A Google cselekedeteiben, döntéseiben számos esetben tetten érhető kettős mérce természetesen a büntetések terén is működik. Nagyobb kaliberű oldalak, ismert cégek, márkák honlapjai olyan - erősen véleményes - megoldásokat is megúszhatnak, melyekért kisebb weblapok büntetésbe kerülnek. Mert ugye ezek a nagyobb honlapok a "user experience" vagyis a "felhasználói élmény" szempontjából megkerülhetetlenek, így lényegében sérthetetlenek.

És ha néha-néha demonstratív céllal egy jelentősebb oldalt meg is büntetnek - ld. a BMW-honlap sokat emlegetett esete -, akkor sem az történik, ami kisebb oldalaknál (néma csönd a Google felől, a webmester részéről pedig reménytelen, válasz nélkül hagyott hivatalos kérelmek sora), hanem gyors reagálás, közvetlen kommunikáció, majd néhány héten belül visszaállított eredeti helyezések.

Magyarán minél nagyobb és fontosabb vagy, annál kockázatmentesebben spammelheted a Google-t.

Kisebb site-okra vonatkozóan azonban a Google alapállása a "guilty until proven innocent", vagyis döntéseiket a bűnösség vélelme alapján hozzák. Mi több, a büntetések megszüntetésére irányuló fellebbezéseket (reconsideration request) 2008 elejéig csak úgy lehetett elküldeni, ha a fellebbező webmester elismerte, hogy honlapja korábban megsértette a Google szabályait. Tehát az, hogy a büntetést urambocsá' a Google tévedése okozta, mint elvi lehetőség sem merült fel...

A Google kommunikációja

A Google webmesterek (hirdetők, hirdetésmegjelenítő partnerek) irányában történő kommunikációja egyetlen kifejezéssel jellemezhető: kritikán aluli.

Bár számos tájékoztató blogjuk fut az egyes szolgáltatásaikhoz kapcsolódóan, a honlaptulajdonosokat leginkább érdeklő és érintő információk többsége jellemző módon a Google egyik mérnökének blogján szivárog ki, műszakikütyü-bejegyzések, macskafotók és programozási trükkök között elszórva.

Noha ez a Google spamellenes csapatának vezetője, Matt Cutts által jegyzett blog hangsúlyozottan nem-hivatalos, magánjellegű oldal, az itt felröppentett szabályváltoztatások, a Google ideológiájának módosulásaira történő utalások a későbbiekben - sokhónapos késéssel - többnyire hivatalos Google-irányelvekké válnak. A köztes időben pedig spekulációk, találgatások tömkelege lát napvilágot.

Az így keletkező bizonytalanság természetesen a Google érdekeit szolgálja. Nem véletlen, hogy Matt Cutts-szal és munkaadójával kapcsolatban az egyik leggyakrabban emlegetett fogalom a FUD (a "fear, uncertainty, doubt" rövidítése), vagyis az a metódus, amikor valakit azáltal manipulálnak, hogy bizonytalanságban tartják és részben racionális, részben irracionális félelmeket keltenek benne.

Ez a manipulációs technika láthatóan kedvére van a "Don't be evil" vállalatnak - a webmesterek pedig a kremlinológusokhoz hasonlóan kénytelenek googlológusokká válni, vagyis korrekt, világos, egyértelmű információk híján a sorok között olvasni, elejtett félmondatokból következtetni az online világra nem kis befolyást gyakorló cég szándékairól és preferenciáiról, folyamatos hangsúlyeltolódásairól.

Na persze, örüljön az a webmester, ha egyáltalán foglalkoznak vele. Nem hoz pénzt a Google konyhájára, nem létfontosságú a nyomorult kis weblapja az adatbázis számára, hát ne ugráljon túl sokat.

Csakhogy az AdWords-ben hirdetők és AdSense-hirdetéseket megjelenítő partnerek szintén megtapasztalhatják, mit is jelent a Google "ügyfélszolgálata". Leggyakrabban használt kommunikációs eszközük a 3-4 hét várakozás után kiküldött sablonlevél, mely a felvetett kérdésre, problémára jellemzően nem is reagál, hanem általános jótanácsokat sorol fel.

Alapállásuk szerint legyél akár webmester, akár fizetős ügyfél, arra nekik nincs idejük és emberük (a nyomorúságos sokmilliárdos profitjuk mellett), hogy személyre szólóan foglalkozzanak veled. Írd meg a bajodat valamelyik "hivatalos" Google fórumba, ahol várhatóan néhány - ismertséget vagy a Google-nál jópontot szerezni igyekvő - kívülálló fog válaszolni neked.

A Google-alkalmazottaknak ugyanis többnyire még a saját fórumukon sincs érkezésük arra, hogy válaszoljanak.

Milyen természetes, hogy azok az - amúgy sokszor joggal szidott - szolgáltatók (közmű, internet, kábeltévé stb.), melyeknél havi párezer vagy pártízezer forintot költünk, tényleges ügyfélszolgálatokat tartanak fenn, ahová be lehet menni asztalt csapkodni, és a levelekre is többnyire személyre szólóan válaszolnak.

Milyen "természetes", hogy a Google a tipikus havi rezsikiadásoknál nagyságrenddel nagyobb hirdetési költések esetén is az imént ismertetett kommunikációs színvonalat tartja megfelelőnek, és gyakorlatilag nem tekinti a másik felet partnernek. Persze az ilyen megoldások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy cég évente többmilliárd dollár profitot vágjon zsebre. És hát amíg ezt mindenki lenyeli...

A nemes elvek vs. mindennapi gyakorlat

Bizonyára mindenkinek ismerős (hírekből, filmekből) az a fajta felszabadítási szervezet, amely egy nép szabadságát, az emberiség javát, vagy hasonló elvont, nagy, nemes célt tűz ki zászlajára - ugyanakkor a gyakorlatban mindenfajta gátlás nélkül állít félre az útjából bárkit és bármit.

Ilyenkor a kritikusabb gondolkodású szemlélő eltöpreng, az efféle társaságok számára tulajdonképpen ki és mi képviseli a "népet", a "hazát", az "emberiséget", ha a konkrét hús-vér emberek nem...

A Google mentalitása az ilyen szervezetekével analóg: számukra is csak az elvont, a magasröptű elvek szintjén létező "felhasználó", "világ", "emberiség" számít. Amikor a konkrét, tényleges felhasználó, (fizető!) ügyfél problémáival, kérdéseivel szembesülnek, a mérhetetlen lekezelés, semmibevevés, megvetés süt hozzáállásukból.

A Google-t nagyratörő, világjobbító működésében a valódi emberek (és valós, jogos kérdéseik, gondjaik) láthatóan roppantul zavarják.

Esettanulmány: a nofollow-sztori

Néhány évvel ezelőtt egyre bosszantóbb problémaként jelentkezett szerte az interneten, hogy a blogok hozzászólásai között elszaporodott a spam, vagyis azok a - többnyire automatizált - bejegyzések, melyeknek egyetlen célja különböző spam-oldalakra mutató linkek elhelyezése volt.

Ennek visszaszorítására találta ki a Google a nofollow-attribútumot, melynek lényege, hogy a linkek kódjába elhelyezett apró plusz-információval utalni lehet az adott link nem megbízható voltára.

Egy hagyományos link kódja így néz ki:

<a href="http://keresomarketing.fpn.hu/">Kattints ide</a>

Egy nofollow-val kiegészített link pedig így:

<a href="http://keresomarketing.fpn.hu/" rel="nofollow">Kattints ide</a>

Utóbbival bárki jelezheti a keresőoldalak felé - ugyanis a kezdeményezést hamarosan a konkurens keresők is felkarolták -, hogy az adott linkért a honlap tulajdonosa nem tud felelősséget vállalni (elsősorban azért, mert eleve nem ő helyezte el, hanem egy "látogató").

Az elképzelés az volt, hogy ha a nofollow-t automatikusan hozzáadja a blogszoftver vagy az online blogszolgáltató a kommentárokba szúrt linkekhez, akkor gyakorlatilag ezek a linkek "megbélyegzett" hivatkozásokként elértéktelenednek, így a spammerek - mivel nem származik belőle előnyük - fokozatosan leszoknak a blogok teleszemeteléséről.

(A nofollow-val jelölt linkeket a Google a rangsorolásnál elvileg nem veszi figyelembe, így azok a keresőoptimalizálásban nagyrészt értéktelenné válnak.)

Mint azt jónéhányan megjósolták, nem így történt: gyakorlatilag a spam visszaszorításában teljesen kudarcot vallott a módszer - de a Google fantáziáját ekkor már megmozgatták a nofollow alkalmazásában rejlő lehetőségek.

A fizetett linkek elleni - fentiekben már említett - hadjárat istenigazából 2007 elején indult meg, amikortól lehetőség nyílt a fizetett hivatkozások feljelentésére a Google-nál. Szervesen kapcsolódott ehhez az az ajánlás, mely bő egy év késéssel hivatalos Google-iránymutatássá vált, miszerint a fizetett hivatkozásokat nofollow-val kell ellátni, akár szöveges linkekről, akár képekről van szó - ezzel segítve a Google munkáját.

A Google ugyanis a rangsorolásnál kizárólag a "spontán", úgymond anyagi érdek nélkül létrehozott linkeket kívánja figyelembevenni. Minden olyan linket pedig, ami mögött bármifajta anyagi ellentételezés húzódik, a keresőalgoritmus manipulálására tett lépésnek tekint.

Amennyiben ezt az öncenzúrát valaki elmulasztja, azzal megsérti a Google szabályait és honlapja Google-beli helyezéseit kockáztatja.

*****

Ennek a "rendfenntartó" intézkedésnek két szembeszökően vérlázító aspektusa van.

Egyrészt alapjaiban értelmezi át a szabályos/szabálytalan fogalmát.

Webmester és honlapja korábban csak azért kerülhetett bajba a Google keresőjében, amit aktívan cselekedett, pl. rejtett szöveg elhelyezéséért stb. A nofollow-kötelezettség érvénybe lépésétől fogva már az is veszélybe sodorhat bárkit, amit nem tesz meg, vagyis a Google-állam törvényei szerinti mulasztás vétsége.

És mivel a webmesterek túlnyomó többségének bizonyára nem rendszeres olvasmánya sem Matt Cutts blogja, sem a Google aktuális szabálykönyve, honlaptulajdonosok milliói csúsztak át tudtukon kívül a Google által meghúzott határvonal túloldalára.

Másrészt elgondolkodtató az alábbi ellentmondás:

A Google indulásakor 3 alkalmazottal, minimális erőforrásokra támaszkodva létre tudott hozni egy az addig létezőknél jóval magasabb színvonalú keresőt, miközben az internet viszonyait, jelenségeit külső adottságként kénytelen volt elfogadni.

Ugyanez a Google egy évtizeddel később, 20.000 alkalmazottal, irdatlan nagyságú erőforrásokkal (felhalmozott pénzzel és tapasztalattal) már nem tudja egymaga megoldani a kritikus fontosságú szolgáltatása minőségét fenyegető problémákat; hanem külső segítséget kell ehhez igénybevennie (pontosabban kikényszerítenie)?

Hogy is van ez? Tulajdonképpen egyszerű a magyarázat.

A tinédzser korára igencsak nagyra nőtt Google felismerte azt, amit minden nagy cég felismer: a problémák házon belüli megoldása helyett sokkal egyszerűbb, kényelmesebb és költséghatékonyabb a mérettel, piaci pozícióval, dominanciával visszaélve másokat rászorítani a cég számára előnyös viselkedésformák felvételére. Fejlesztések helyett mások fenyegetésével; alkalmazkodás helyett mások alkalmazkodásra kényszerítésével.

Arrogáns, cinikus hozzáállás - de a 2008-as, a saját magáról alkotott eredeti ideálképére immáron csak nyomokban emlékeztető Google emiatt már a legkevésbé sem zavartatja magát.

A Google hatalmas felelőssége

A cinizmus tettenérhető a Google-t képviselő személyek érveiben is - például amikor a Google rendkívüli felelősségére hivatkoznak.

Matt Cutts a hivatkozások adás-vételének kártékony hatását többek között azzal érzékeltette SEO-berkekben szinte hírhedtté vált blogbejegyzésében, hogy ha a naiv felhasználó agydaganat-műtéttel kapcsolatban keresgél a Google-ban, nem mindegy, a fizetett hivatkozások révén az első közé bekerülő termékekre, avagy valóban megbízható szakmai forrásokra bukkan ott.

Larry Page pedig odáig ment, hogy a világ járványügyi helyzete látja kárát, ha a Google-t - adatbiztonsági okokból - rákényszerítik a 6 hónapnál régebbi keresési naplófájlok megsemmisítésére.

Vegyük néhány pillanatig komolyan ezeket az érveket (tovább nem érdemes):

Ha az emberek élet-halál szintű dolgokban is tényleg a Google találati listájából tájékozódnak, vajon nem kellene felállítani egy forróvonalat a téves, hibás stb. találatok bejelentése és azonnali korrigálása érdekében?

Ha a Google adatain múlhat egy halálos járvány megfékezése, nem kellene ezeket az adatokat pl. az ENSZ rendelkezésére bocsátani?

A felelősségérzet legalábbis ezt diktálná.

De persze itt szó sincs valódi felelősségérzetről - a Google óóóóriási felelőssége pusztán addig tart, amíg erre az állítólagos (fogalmazzunk úgy: erősen eltúlzott) felelősségre hivatkozva a saját mozgásterüket tágíthatják, önkényes cselekedeteiket igazolhatják.

Mint minden felelősség, ezek is kötelezettségekkel járnának (esetünkben: plusz-erőforrások lekötése, nagyobb nyitottság) - de a Google-t a felelősség mindössze addig izgatja, amíg bombasztikus kijelentések révén a saját üzleti érdekeit szolgálja.

Hogyan szorulnak ki a találatok a találati listáról

A Google évek óta használja a találati oldalt saját termékei promótálására, ami elsősorban a Google-termékek AdWords-hirdetéseit takarta.

Az ún. "Universal Search" bevezetésével ez a törekvés újabb fokozatra kapcsolt.

Bekerültek a lista eredményei közé a Google egyéb szolgáltatásainak, speciális keresőinek releváns elemei, találatai - így térképrészletek, képtalálatok, YouTube-videók, termékkatalógus-eredmények, helyiérdekű (telefonszámmal, címmel ellátott) hivatkozások.

A találati lista ilyetén "színesedése" a felhasználók számára akár pozitívnak is tekinthető, a másik oldalról nézve viszont egyértelmű fenyegetés minden honlapüzemeltető számára. Miért?

Egyrészt azért, mert a Google kénye-kedve szerint elhelyezett kiegészítő elemek a tényleges találati lista elemeit egyre lejjebb szorítják. (Kukkants rá az itt látható képre! A találati lista az "Organic listing" felirat alatt bújik meg az alsó sarokban...) Sokkal kevesebbet fog érni honlapod elsősége az organikus találatok között, ha fölötte terpeszkedik három kiemelt AdWords-hirdetés, egy térképrészlet, egy hírcsokor és egy videó. (Ilyen szélsőséges esettel még nem nagyon találkozni, de erősen ebbe az irányba tartunk - ezek a jelenségek elsőként az Egyesült Államokra optimalizált google.com-on mutatkoznak, onnan terjednek szét az egyes szolgáltatások lokalizálása során.)

Másrészt azért, mert a Google elportálosodása és egyre több területbe beletenyerelése mind több online szolgáltató számára közvetlen konkurenciát jelent vagy fog jelenteni.

Hiszen konkurencia-e vajon az alábbi "shopping results" egy termékkereső/árösszehasonlító szolgáltatás számára?

Vagy ezek egy utcanévkeresőnek, útvonaltervezőnek?

Esetleg ez hitelközvetítők számára?

A Google étvágya feneketlen. Pusztán az a tény, hogy ma egy adott dologgal még nem foglalkozik, nem jelenti azt, hogy holnap nem száll be - akár saját fejlesztéssel, akár felvásárlás útján. (Sőt, többnyire felvásárlás útján, mivel a Googleplexben tomboló kreativitás ellenére számos Google-szolgáltatás alapjait más cégeknél fektették le, hozták létre - YouTube, FeedBurner, Blogger, Urchin/Analytics, Keyhole/Google Earth, Writely/Google Docs stb.).

És ne legyenek kétségeink: minden, ami alapvető kompetenciájához (információ) valamilyen módon kötődik, és amiben profitot, terjeszkedési lehetőséget lát, meg fog jelenni szolgáltatás-palettáján.

Ezt a szolgáltatás-palettát pedig a világ legnagyobb hirdetési felületén, napi többszázmillió látogató felé reklámozhatja ingyen.

Amikor a te piacodra száll be, onnantól a Google találati listáján biztosra veheted a masszív hendikepet.

Hogy ez az ő keresőjük, azt tesznek vele, amit akarnak? Ó, igen. Csak az a 70-80-90%-os keresőpiaci dominancia ne volna, amit minden más iparágban a nevén neveznének: monopólium. Monopólium, amire már eltérő versenyszabályozásnak kellene érvényesülnie; többek között éppen azért, ne használhassa egy behemót a meglévő erőfölényét arra, hogy újabb és újabb profitábilis szegmensekből golyózzon ki másokat.

*****

Túl azon, hogy új üzleti területekre lép be, a Google saját korábbi önkorlátozó elhatározásait is rugalmasan felülbírálja.

Marissa Mayer, a Google keresési termékekért és felhasználói élményért felelős alelnöke 2005. decemberében még így fogalmazott a cég hivatalos blogján:

"Nem lesznek bannerhirdetések a Google nyitóoldalán vagy a keresési találatok mellett. Nem röpködnek és ugrálnak elő őrült, villogó, grafikus szirszarok a Google weboldalán. Soha."

Ugyanő bő két évvel később (The New York Times, 2008. február 14.):

"A Google nagy felismerése nem a szöveges hirdetés volt; hanem az, hogy a hirdetésnek az oldal formátumához kell illeszkednie. Korábban szöveges alapú keresést nyújtottunk, kizárólag szövegekkel. A képi hirdetések ebben a formátumban nem hatékonyak." Ugyanakkor a szöveges hirdetések már nem olyan hatékonyak azokon a találati listákon, ahol képek és videó is felbukkannak. A felhasználó tekintete automatikusan inkább a képek felé vándorol, nem a szövegekre - mondta Marissa Meyer.

A Google szótárában a markánsan, külön mondatban megnyomott "soha" mindössze annyit jelent: amíg anyagi érdekeink a korábbi elvek újragondolására nem késztetnek (amelyhez persze majd jól hangzó ideológiát gyártunk...)

Ragaszkodás a látogatókhoz

Ezek az anyagi érdekek azt követelik, hogy a felhasználó minél tovább maradjon a Google oldalain. Ha a találati lista rögtön külsős honlapokra irányítja a keresőket, kevesebb lehetősége van a Google-nak hirdetések megjelenítésére. Így egyre kreatívabb módon igyekeznek minél tovább megtartani a látogatókat (természetesen a "felhasználói élmény fokozása" című tündérmesébe burkolva minden ilyen irányú fejlesztésüket).

2008. márciusában vezették például be azt a komolyabb felzúdulást kiváltó megoldást, hogy a találati lista első helyén álló weblapnál felkínálják az adott honlapon belüli keresés lehetőségét.

Természetesen ezt is a felhasználók érdekére hivatkozva tették. Rögtön jött azonban a jogos ellenvetés: ha egy site színvonalas, szűrési lehetőségekkel ellátott részletes belső keresőt üzemeltet (mely használhatósági szempontokat, korábbi felhasználói tapasztalatokat, aktuális készletadatokat is figyelembevesz), aligha fokozza a felhasználói élményt, ha ehelyett a belső kereső helyett a Google óhatatlanul is kevésbé kifinomult általános keresési funkcióját tolja előtérbe.

Valójában ennek a plusz-funkciónak egyetlen célja van: azáltal, hogy a honlapon belüli keresések nem magán a honlapon, hanem még a Google oldalain történnek meg, több lehetőség van AdWords-hirdetések megjelenítésére.

AdWords

A Google nyereségének, így hatalmának alapja az a 2002-ben indított hirdetési rendszer, mely elsősorban a Google saját oldalain, másrészt az AdSense nevű partnerprogram révén milliónyi más honlapon helyez el szöveges és képes (sőt ma már videó-) hirdetéseket, és a hirdetésekre történő kattintásokért számláz. (A rendszer működéséről részletesen)

Mivel a Google bevétele arányait tekintve szinte kizárólag a hirdetési programjából származik, nem meglepő, hogy itt is kivillantja foga fehérjét. Vázlatosan néhány eset:

• a reflexszerű dupla kattintások éveken át történő teljes kiszámlázása, az ilyen kattintások technikailag rendkívül egyszerű kiszűrése helyett (tulajdonképpen: egyszeri szolgáltatásért kétszeri számlázás)
• a bizonyos üzleti modellekkel szemben bevallottan diszkriminatív, gyakran teljesen logikátlan minimális licitfeltételeket támasztó minőségi pontszám (quality score), mely sokszor lényegében büntetőtarifaként funkcionál
• a hirdetésekkel telepakolt ún. parkoltatott - jelentős részben hulladék-értékű - domainekkel szembeni figyelemreméltó tolerancia
• az újabb és újabb, hirdetési hatékonyságot csökkentő, főként a hirdetési keret teljes elköltésében segítő opciók, melyekkel elsősorban a kevésbé tájékozott és rutinos kisebb hirdetőket fejik le

A monopólium-vád ellen a Google a kereső esetében azzal érvel, hogy valójában senki nincs rákényszerítve az ő keresőjük használatára, egy kattintással átléphet egy másik keresőre. Már ez az érv is sántít, hiszen a keresést indítók ugyan tényleg nincsenek hozzájuk láncolva, de a másik oldal, a honlaptulajdonosok számára a Google keresőpiaci dominanciája erős kiszolgáltatottsággal jár - egyszerűen nem engedhetik meg, hogy ne szerepeljenek a világ messze legnagyobb keresőjében.

Az AdWords hirdetési programja esetében pedig már ma is egyértelműen megáll a monopólium-minősítés. A pay-per-click (kattintásos hirdetések) terén gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált az online hirdetők számára - márpedig ők nem léphetnek át könnyedén egy másik hirdetőprogramba, hiszen nincs egyenértékű, de még csak megközelítőleg hasonló lefedettséget biztosító alternatíva sem.

*****

A cég vezetői is érzik, hogy a Google akadálytalan előrenyomulásának egyik Achilles-sarka a PPC hirdetési piacon már tényszerűen létrejött monopólium támadhatósága szabályozói, törvényhozói oldalról - így a tények elkendőzése érdekében már nem tartózkodnak a csúsztatásoktól és egyértelmű hazugságoktól sem.

Larry Page, a Google egyik alapítója például azt állítja: a Google mindössze egy aukciót üzemeltet, melynek keretében a hirdetők egymás ellen licitálhatnak; és nem a Google határozza meg a hirdetési helyek árait, nincs arra befolyással.

Minden AdWords-hirdető, aki szembesült már a fentebb említett minőségi pontszámmal ("quality score"), és az ez alapján a Google által meghatározott minimális licitértékkel (amely összeget mindenképpen meg kell ajánlani, hogy egyáltalán megjelenhessen az adott hirdetés), pontosan tudja, hogy a tiszteletreméltó alapító atya e kijelentése a valósággal köszönőviszonyban sincs.

A Google ún. "aukció"-ja, melyben ők az árazásra állítólagosan nincsenek befolyással, valójában úgy működik, mintha egy piacon az unszimpatikus kofáknak dupla standpénzt kellene fizetnie; vagy a Sotheby's-nél a gyanús orosz milliárdosoknak minden festményért 25%-kal többet kellene ajánlaniuk a többi licitálóhoz képest.

Ugye nyilvánvaló, hogy egy valóban nyitott piac nem így működik. Az AdWords igen.

Önkényes adathasznosítás

Az információ gyűjtése és felhasználása többszörösen is kulcsfontosságú a Google számára. Lehetőséget biztosít meglévő szolgáltatásai fejlesztéséhez, újak létrehozásához (mint láthattuk az imént, egyre több információ-alapú szolgáltatónak teremtve így konkurenciát).

A harmadik módja az információ felhasználásának, amivel a Google a jelek szerint egyre inkább élni fog: az információ közreadása - akár az érintettek hozzájárulása nélkül, sőt érdekeik ellenére.

Az egyelőre külön regisztrációs bétában futó Ad Planner szolgáltatásuk elképesztő részletességű információkkal szolgál honlapok különböző szempontok szerint szűrhető látogatottsági adatairól. Érdemes megnézni róla néhány screenshot-ot.

Az Ad Planner-rel ellentétben teljesen nyilvános Google Trends pedig nemrégiben bővült ki konkrét honlapokra vonatkozó adatokkal - méghozzá a kivesézett honlap konkurenseinek számára meglehetősen érdekes elemekkel:

• milyen régiókból érkeztek a honlap látogatói
• milyen egyéb weboldalakat tekintettek meg
• milyen kulcsszavakra kerestek rá

Aligha okozunk nagy meglepetést, ha eláruljuk, a Google ezeket az információkat minden jelentősebb honlapra vonatkozóan közzétette ... kivéve a saját érdekeltségeit. Pedig ezekről volna a legprecízebb információja.

De míg semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy például a Yahoo vagy a Microsoft adatait saját gyűjtésből publikussá tegye, addig a Google-ra vonatkozóakat egy céges "policy"-ra hivatkozva zárta el a nyilvánosság elől.

Ha van kifejezés, amit ennek a tetőtől talpig erkölcsös és etikus vállalatnak a tárgyalásakor kénytelen az ember unalomig használni, az a kettős mérce. Erre az alábbiakban láthatunk még néhány példát.

Kettős mérce minden fronton

Míg az AdWords-hirdetőktől megkövetelik az adatvédelmi (privacy policy) link elhelyezését a nyitóoldalon, saját honlapjukra nézve ugyanezt nem tartották fontosnak. Hát persze - jobb, ha minél kevésbé tudatosul a felhasználókban, mennyi adatot bocsájtanak a Google rendelkezésére, miközben fél életük (a kereséseikben tükröződő terveik, szándékaik) a Google figyelő szemei előtt zajlik... Végül nagy nehezen beadták derekukat, de ennek is jó nagy feneket kerítettek.

A kisebb AdSense-hirdetőknek a körmére koppintanak, ha a kihelyezett hirdetési blokkok túlságosan belesimulnak a honlap tartalmába, mert a tartalommal összemosódó hirdetések megtéveszthetik a felhasználókat. Amennyiben viszont valaki kiemelt AdSense-partner, lehetősége van a standard hirdetési formátumoktól, betűmérettől eltérő, kifejezetten az adott honlap kialakításához illeszkedő AdSense-hirdetések megjelenítésére. Logikus, ugye? Ha kis oldal csinálja, a programból való kizárással fenyegetjük; ha ellenben kiemelt partner, akkor még támogatjuk is.

Hasonlóképpen, az innovatív technikai megoldásokat - például a cloaking használhatóságot javító vagy fizetős tartalmat védő - típusait jelentősebb, ismertebb honlapok esetében díjazza a Google, kisebb oldalak esetében zsigerből csalásként értékeli és bünteti.

A Google nyílt formátumok, nyitott piacok iránti elkötelezettsége is igencsak szelektív. Főleg ott érvényesül, ahol nem ők a piacvezetők, vagyis ahol a szabadalmazott/védett formátumok illetve a piaci status quo meggyengítése közvetlen üzleti érdekük. Ahol azonban a Google domináns? Ott akkora titkolózás és körbebástyázás tapasztalható, hogy ahhoz képest Észak-Korea kitárulkozó, demokratikus ország.

Mit lehet tenni

Mint szó volt róla, a Google adatokon élő, és - küldetéséből fakadóan is - információhabzsoló vállalat. A célul kitűzött korlátlan hatalom (ld. a nyitó bekezdések) elérésében lassítható azzal, ha a lehető legkevesebb információt szolgáltatjuk számára. Ennek egyik módja, ha Google-termékek helyett minél több alternatív szolgáltatást használunk; illetve ha korlátozzuk a Google adatgyűjtését.

Alternatív szolgáltatások

Nem mindig könnyű egyenértékű alternatívákat találni, mert a Google által nyújtott színvonal többnyire kétségtelenül magas; bizonyos esetekben pedig az elérhető legjobb. De még ekkor is érdemes néha más opciókat is igénybe venni.

A Google keresője például a legjobb a maga nemében. Az, hogy valóban versenyképes magyar fejlesztésű kereső nem jött létre, bizonyos mértékig szégyen az úgymond kiváló magyar informatikai ágazatra nézve, főleg úgy, hogy a magyar nyelv sajátosságai miatt jó ideig lehetőség lett volna a Google keresési minőségét lepipálni. Ma már nehéz lesz.

Mindazonáltal alkalomszerűen érdemes átváltani a Bing, Yahoo, Zoohoo keresőre, illetve a magyar fejlesztésű, kicsit lassú, de elég színvonalas Polymeta nevű metakeresőre (mely a Bing-en és Yahoo-n kívül ráadásul a Google-ban is keres). Magyar kereső blogokhoz: Blogsearch, Miner. Speciális információkereső: Wolfram Alpha

A Google hirdetési rendszere mellett hasznos lehet kipróbálni a Közép-Európára koncentráló Etarget szöveges hirdetési rendszerét - akár hirdetői, akár hirdetésmegjelenítői oldalról - bár egyelőre nem tekinthető valóban versenyképes opciónak.

Az Analytics kétségtelenül színvonalas webstatisztikai szolgáltatás, de éppen ezért a honlapok többségéhez felesleges, mert a benne található jelentések, lekérdezési és összehasonlítási lehetőségek 90%-át nem fogják használni. Aki nem webáruházat üzemeltet professzionális elemzési háttérrel, vagy szabadidejét nem statisztikaelemzéssel szereti tölteni, annak szinte biztos, hogy jónéhány más ingyenes webstatisztika-szolgáltatás is megfelelő.

Van ráadásul néhány olyan hiányossága, ami miatt a keresőoptimalizáláshoz szükséges adatokat nem lehet teljeskörűen leszűrni belőle. Egyrészt levágja a hivatkozó weblapok (referrer) URL-jéből a változókat, és az így megcsonkított információ alapján gyakran (pl. hivatkozó fórum-oldalak esetében) meg sem találjuk, hogy honnan érkezett a látogató honlapunkra. Ezenkívül a rendszer nem ismeri fel a magyar keresőoldalakat, ezért az ezekbe írt keresőszavak elvesznek, nem kerülnek be az Analytics által összeállított keresőszó-statisztikába.

A Gmail helyett hasonlóan rugalmas, kényelmes webmail/e-mail szolgáltatás lehet esetleg a Lajt, de ahogy az e-mail egyre alapvetőbb kommunikációs formává válik, megfontolandó a saját domainnév alatti levelezés, amihez mind ügyesebb webmail-klienseket fejlesztenek (pl. RoundCube).

A Google további szolgáltatásai közül kevés van, ami tényleg megkerülhetetlen, és ne lehetne megközelítőleg hasonló színvonalút találni. Ha mégsincs ilyen választási lehetőség, akkor legalábbis lehet segédkezni egy valóban nyitott, nem egyetlen vállalat által birtokolt alternatíva létrehozásában - például OpenStreetMap.

A Google adatgyűjtésének korlátozása

Ne használjuk a Google böngészőbe telepíthető eszköztárát (Google Toolbar), vagy ha mégis, akkor a PageRank-információ kijelzését kapcsoljuk ki. Ez a funkció gyakorlatilag folyamatos, teljeskörű és valósidejű információt küld internetezési szokásainkról, a meglátogatott honlapokról a Google felé.

Google Analytics felhasználóként ne engedélyezzük a statisztikai adatok megosztását és benchmarkhoz való felhasználását (adatmegosztási beállítások / data sharing).

Még jobb, ha nem is használjuk az Analytics-et, ugyanis ezzel adjuk át a legtöbb és legértékesebb adatot a Google-nak. Keressünk helyette más webstatisztika-szolgáltatást, még akkor is, ha az ingyenesség és a kényelem arra ösztönöz, hogy egy monopolisztikus világvállalattal osszuk meg kritikus fontosságú információinkat.

(Elgondolkodtató megjegyzés a Sphinn nevű onlinemarketing-portálról: "A Google nem egyszerűen keresőcég, jóemberek! Rengeteg éhes fiatal alkalmazottjuk van, akik újabb üzleti lehetőségekre vadásznak a Google számára. Te meg én pedig átadjuk nekik mindazt az információt, aminek segítségével versenytársainkká válhatnak.")

Ne használjuk, ne kapcsoljuk be a Google perszonalizált, személyreszabott szolgáltatásait. Van elég más hasonló színvonalas oldal, amit igényeinknek megfelelően testreszabhatunk (pl. iGoogle helyett Netvibes). Könyvjelzőket (bookmarks) se tartsunk Google-szolgáltatásban.

Ne engedélyezzük a keresési előzmények (search history) elmentését, sőt ha lehet, Google-fiókba bejelentkezve ne végezzünk kereséseket. Vagyis ha pl. megnéztük leveleinket a Gmail-ban vagy ellenőriztük honlapunk statisztikáit az Analytics-ban, utána ajánlott kilépni, különben minden, a Google territóriumán belüli tevékenységünk során folyamatosan személy szerint azonosíthatóak vagyunk.

A böngészés befejeztével töröljük a cookie-kat. Hardcore adatvédelmezők le is tilthatják a Google Analytics javascript kódjának (ill. a meghivatkozott címnek: google-analytics.com) betöltődését is - így az Analytics-ot használó weboldalak statisztikáiban sem jelenik meg látogatásuk.

Záró gondolat

Az internetet használók azon - túlnyomó - többsége, akik az ingyenes szolgáltatások használatán kívül nem kerülnek semmilyen kapcsolatba a Google-lal, bizonyára még sokáig lelkes pompom-lányként fognak ugrálni minden Google-fejlesztés, minden új alkalmazás és szolgáltatás körül; és buzgón terjesztik a "Google a barátod" igéjét.

Megalapozottabb és védhetőbb álláspont, hogy a fokozódó dominancia, arrogancia és adat-felhalmozás ellenére a Google működése és annak eredménye - egyelőre talán - összességében pozitív.

A fenntartások nélküli rajongás, a vállalat kritikátlan körüllihegése azonban olyan akadálytalan, valódi ellenőrzéstől mentes szabad utat biztosít számukra, hogy idővel - akár néhány éven belül - kijelenthető lesz: a Google léte és tevékenysége, üzleti-piaci hatalma és a birtokában koncentrálódó mérhetetlen mennyiségű adat az internetes ökoszisztémára, sőt a személyes adatbiztonságra nézve mindent egybevetve kártékony.

Érdekes cikkek, ami a témához kapcsolódóan a fenti írás óta jelentek meg:

Index: Óvakodj a Google-től!

Néhány idézet:

A baj azzal van, hogy az irdatlan információtömeg és az effektív monopólium miatt a Google kezében mérhetetlen hatalom összpontosul, akkora hatalom, ami nemcsak az amerikai elnök megválasztását képes befolyásolni, de nagy múltú cégeket tehet tönkre akár véletlenül is, sőt akármekkora közhely, örökre megváltoztathatja a világról alkotott képünket.

"Talán eljött az ideje, hogy a domináns webkeresőt annak ismerjük el, ami: közmű, amelyet a köz érdekében szabályozni kell [...] Az a kormányzat, amely komolyan gondolja, hogy a társadalomnak java kell származzon az internetből, neki is állhatna a Google átvizsgálásának."

És bár a Google folyamatosan a szent - és természetesen titkos - algoritmusra hivatkozik, amelynek alapján megjeleníti a találatokat, mondván, mindenről a matematika tehet, számos bizonyíték van arra, hogy a cég, ha akar, simán manipulálja az eredményeket.

New York Times: Stuck in Google's Doghouse

Néhány idézet (magyar fordításban):

A monopóliumokkal természetesen az a baj, hogy óhatatlanul is monopóliumként fognak viselkedni, még az állítólag jóindulatú monopóliumok is, mint a Google, és még olyankor is, amikor nem törekednek tudatosan a verseny kiiktatására. Mindig igazuk van, és mindenki más téved. Lenézik a saját vevőiket, tudván, hogy e vevők máshová úgysem mehetnek. A kishalakat - mint Mr. Savage - pedig, ha panaszkodnak, lekoptatják.

Így viselkedett egy évtizeddel ezelőtt a Microsoft, és egyre inkább így viselkedik a Google is. Az esetek jó részében a cég nem is veszi észre, hogy milyen kirívó a magatartása - ezért érzi a kritikák hallatán azt, hogy félreértik szándékait.

Google Blogoscoped: Google Points Out to Advertisers How Easily Ads are Confused With Organic Results

Tartalmi összefoglaló:

A Google indított egy német nyelvű honlapot, mely az AdWords előnyeit ecseteli. Ezen a honlapon - egy tesztelés során elhangzott párbeszédet idézve - arra hívják fel a potenciális AdWords-hirdetők figyelmét, hogy a felhasználók könnyen összekeverik a hirdetést az organikus találatokkal.

A tesztalany ugyanis a találatok fölé helyezett AdWords-hirdetésről feltételezte, azért került oda, mert az a legrelevánsabb találat.

A cikk ezután idézi a cég társalapítóját, Larry Page-t 2004-ből: "Ami nagyon fontos számunkra, az a hirdetések és a tiszta keresési eredmények megkülönböztetése. [...] Egyértelmű, magas fal húzódik az objektív keresési eredmények, illetve a kereskedelmi befolyásoltságú hirdetések között."

Magyarán: ha jó fiúnak akarunk látszani, akkor azt állítjuk, hogy a hirdetések egyértelműen elkülönülnek a találati listától; amikor viszont hirdetőket akarunk szerezni, akkor arra hivatkozunk, lám, milyen könnyen összekeverik a felhasználók a kettőt.

Scott Cleland: Googleopoly II (PDF-fájl)

Néhány idézet (magyar fordításban):

A Google felvásárlásairól:

"A Google pontosan tisztában van saját erejével a keresőhirdetések piacán, és azzal is, hogy piaci hatalmára nézve az egyetlen valós fenyegetés, ha új, versengő technológiai platform jön létre, mely elmossa a jelenlegi keresőhirdetési piac határait. [...] Jól tudván, hogy ez az egyetlen igazi, komoly versenykockázat, a Google felvásárolt, partnerévé tett vagy aláaknázott szinte minden potenciálisan komolyan fenyegető konkurens platformot - amivel 360 fokos versenykizáró zónát hozott létre maga körül."

Az ingyenességről:

"A legnyilvánvalóbb ragadozó-típusú árazás az ingyenesség - főleg akkor, ha az ár meghatározatlan ideig nulla marad, és még csak tervbe sincs véve, hogy ezeket a termékeket/szolgáltatásokat bevételtermelő egységekké fejlesszék. A versenypiaccal kompatibilis beetető árazás hosszú távon bevételeket és profitot termel - de a Google nem erőlteti magát ezen a téren. Ugyan miért fejleszt egy vállalat folyamatosan, és miért támogat meghatározatlan ideig keresztbe-finanszírozás révén tényleges költségekkel járó termékeket/szolgáltatásokat, hacsak nem az a célja, hogy kiiktassa a versenyt?"

A Google közéleti/politikai aktivitásáról:

"[...] a Google állami szabályozással kapcsolatos javaslatainak egytől egyig az a számukra előnyös kimenetele, hogy ráveszi az államot a Google számára kulcsfontosságú inputok költségének alacsonyan tartására - miközben aláássa a versenytársak üzleti modelljeinek életképességét."

Az információs asszimmetriáról:

"A Google szélsőségesen titkolózó a platformjával, üzleti gyakorlatával és algoritmusaival kapcsolatban, miközben arra ösztökéli az államot, hogy az kényszerítse ki a Google-lal potenciálisan versengő platformok nyitottságát és transzparenciáját. Ez nem passzív, hanem proaktív, eszes és alaposan átgondolt stratégia." [...]

"A legnagyobb irónia a Google üzleti ügyekben tanúsított rendkívüli titkolózásával kapcsolatosan, hogy ezenközben hangosan és agresszívan követeli a nyitottságot és átláthatóságot a Google bizniszét körülvevő összes, potenciálisan versenyt gerjesztő platformra vonatkozóan, úgy mint: szoftverek, szélessáv, wireless, tartalom stb."

...

Ez meg az - gondolatok a seóról, keresőkről

...

2008. november

Akkor már inkább a rejtett szöveg

Egyre több honlaptulajdonoshoz és webmesterhez jut el a 10-12 éves hír: a keresőoldalak nem szeretik a háttérrel megegyező színű szöveget.

Így mind több helyen vehetünk észre honlap alján és egyéb kreatív pozicionálásokban olyan kulcsszó-listát, amely látható, legfeljebb halvány vagy apróbetűs (esetleg még az sem, hanem büszkén felvállalt).

Csakhogy: a Google több verzióban is kiszivárgott belső használatú minőségellenőrzési útmutatójában a "keyword stuffing", magyarul a weboldal egy részének látható kulcsszavakkal teletömése ugyanúgy a "Spam" kategóriába sorolja a honlapot, mint a rejtett szöveg. Viszont rondább.

A magyar hosszúfarok rákbetegsége: az online cégtudakozó

A seo.i-connector.com a minap kikelt a cégadatbázis-üzemeltetők ellen: "mi abban annyira jó, hogy egy cég hivatalos honlapját már nem lehet megtalálni a sok szeméttől?"

Érthető az indulat - a harmadvonalba tartozó, kevésbé populáris, de egy-egy vállalkozás számára alapvető fontosságú szakmai kifejezések terén szembetűnően eluralkodtak a Google találati listáján az onlinetudakozó-szerű honlapok oldalai.

Kukkantsunk bele ilyen kifejezések találati listáiba! Palacktöltő gép, aszfaltmarás, daru bérbeadás, forgácsológép, ventilátor javítás, nagykonyhai berendezés, ételhulladék, tartálytisztítás... A sor tetszőlegesen folytatható.

Mit látunk? A fenti írásban említett 4 honlapon túl: webtelefonkonyv.hu, vallalkozonet.hu/com, tudakozo.hu, onlinetudakozo.hu, delegacio.hu, cegadatok.com, cegkapu.hu, cegnyilvantarto.hu, cegszemle.hu, m-e-n.hu, ceg.sonet.hu, eutudakozo.hu/com, magyarorszagitudakozo.hu, magyarcegjegyzek.hu, cegjegyzek.info.hu, magyarinfo.hu, eu-business.hu, kozzeppontban.hu, webdoor.hu, 1x.hu, cylex-tudakozo.hu, cegmotor.com, cegmonitor.com.

Ez a lista már önmagában is döbbenetes, de még rosszabb a helyzet, ha erre a sok "töltelék"-re itt-ott rá is kattintunk, mert időnként ilyesmit láthatunk:

Akár még ilyen hasznos információkkal is az elsők közé lehet férkőzni.

De a jogos bosszankodás tévesen találja meg az efféle honlapok üzemeltetőit. A Google találati listáit ugyanis - bármilyen meglepő - a Google hozza létre. Ha pedig jelenleg a találatok színvonalát a béka segge alá silányító mértékben preferálja a piacvezető kereső a tudakozó-oldalakat, azt üzleti szempontból érthetően használja ki a sokadik ilyen indíttatású honlap is.

***

Van azonban SEO-szempontból érdekes tanulsága a fentieknek.

Miképpen kerülhetnek ilyen előkelő helyekre különösebb előéletet, pageranket nélkülöző honlapok tartalmatlan oldalai? Kézenfekvő magyarázatként adódik a nagy mennyiségű weboldal + brutális mértékű optimalizált belső linkelés kombinációja.

Vagyis rengeteg oldal generálásával, majd ezek mértéktelen keresztbehivatkozásával jó helyezéseket érhetünk el, persze nem a sláger-kulcsszavakra, de "sok kicsi sokra megy"-alapon legalább a long tailre. A tartalomra pedig ne legyen gondunk - az a Google ma érvényes filozófiája szerint szükségtelen a jó helyezéshez.

Terhespárnája veszélybe van!

A Gmail köztudomásúlag a levelek mellett azok témájához elvileg kötődő hirdetéseket jelenít meg. Az alábbi hirdetések alapján vajon mi lehetett a levél tartalma? :-)

A honlapom látogatottsága 90%-ban a Google-ból jön...

A fentihez hasonló adatot általában büszkeséggel említik webmesterek, hiszen ez látszólag a keresőoptimalizálás eredményességének bizonyítéka. De valóban pozitívumnak tekinthető, ha a honlapra látogatókat küldő oldalak megoszlása ennyire torz; tényleg elégedetten hátradőlhetünk, amikor egyetlen üzleti "partner"-től függünk?

Egy honlap erejét, sikerességét jobban mutatja az, ha a jó optimalizáltság és a Google-ból érkező komoly látogatottság mellett, sőt annak ellenére viszonylag alacsony a Google részesedése a bejövő forgalomban.

Ez adja a több lábon állás biztonságát. Ez bizonyítja a honlap valódi értékét. Ezért hosszú távra, komolyan tervező honlapnak erre kell törekednie.

A valódi büszkeség forrása az, ha remek az optimalizáltság, és a látogatók nagyobb része mégsem a keresőkből jön.

A jó helyezéseket egyik napról a másikra el lehet veszíteni - a márkaismertséget, a lojális olvasótábort vagy lelkes fórumozókat, az - akár hétről hétre spontán gyarapodó - külső hivatkozásokat, az elégedett látogatók könyvjelzőiből érkező visszatérő forgalmat viszont nem.

Ezért a keresőoptimalizálás mindössze az egyik legelső kipipálandó marketingfeladat kell, hogy legyen, nem pedig az egyetlen. A valódi viszonyítási mérce pedig a Google idővel csökkenő részesedése a bejövő forgalomban.

Külső hivatkozások? Bagatell!

Részletek egy beszélgetésből a Google Webmester Súgó Csoportban:

A kérdező (zolilaoce):

"Egy fejlesztő cég már hónapok óta dolgozik azon hogy az oldal [megjegyzés: notebooksarok.hu] a notebook szóra előre kerüljön (ilyen domain névvel min az első 30 között volna a helye). De még az 1000 találat között sem található az oldal. Kérje nézzétek meg az oldalt, mi az oka ennek?"

A segítőkész válaszadó (dojle):

"A keywords meta tag egyáltalán nem releváns az oldalra nézve; a title meta tag már inkább, de ez is lehetne jobb; sok-sok kép, amin szöveg van, ezt nem látja a kereső; hiányzó sitemap, robots.txt; hiányzó h tegek."

Google Tibor:

"Újabb nagyon jó válaszok dojlétől, köszönjük!"

***

Hmm. A Yahoo Site Explorer szerint a honlapra több mint 2700 külső hivatkozás mutat, melyeknek egy jó része kulcsszó tekintetében tudatosan optimalizált.

A "miért nem található meg" típusú kérdésekre kívülállóként soha nem lehet megbízható választ mondani. De annyi biztos, hogy a bejövő linkek mennyiségének és minőségének a Google algoritmusában nagyságrenddel nagyobb súlya van, mint a "keywords meta tag"-nek, a "hiányzó sitemap, robots.txt"-nek, "h tegek"-nek. Vagyis a fentebb idézett válasz semmiféleképpen nem ad valós magyarázatot a jelenségre.

Ha egy ilyen választ a Google illetékese mégis "nagyon jó"-nak minősít, akkor vagy kirakatembernek állították oda, aki a saját munkaadója legfontosabb szolgáltatásának működésével sincs tisztában, vagy jó alkalmazottként igyekszik elkenni a bejövő hivatkozások jelentőségét.

Utóbbit tudniillik a Google nemrég kiadott SEO-útmutatója [pdf] is megteszi. Érdemes elolvasni, mert jól megírt, gyakorlatias, hasznos anyag. Viszont arra is érdemes felfigyelni, hogy a 22 oldalas írásműben mennyi említést kap a bejövő hivatkozások fontossága. Gyakorlatilag semennyit - aki a keresőoptimalizálást kizárólag ebből az útmutatóból sajátítaná el, nagy valószínűséggel esélytelen lenne a jó helyezésekre a tájékozottabb konkurensekkel szemben. A Google "hivatalos" keresőoptimalizálási anyaga ugyanis - végső soron érthető okból - nem köti az olvasó orrára a keresőoptimalizálás egyik legfontosabb összetevőjét.

Valamire mégiscsak jó

Azért az onlinecégadatbázis-özön is hasznos lehet valamire. Például ha a cégedről bármi negatívum kerül fel a webre, van esély rá, hogy senki nem fogja azt megtalálni, mert az első 30 helyen a céged ilyen-olyan tudakozós oldalai fognak sorakozni. Éljen a reputation management!

Érdemes-e linkgyűjtemény-szerkesztőnek állni?

Van-e értelme lap/linkpark/lapozz/stb.hu oldal szerkesztésére jelentkezni? Egyes speciális esetekben van, de többnyire nincs.

1.

A lap.hu a magyar nyelvű Google "hivatalos" linkgyűjteménye: 10 találati listából 9 ezt ajánlja :-) (A vigyor helyett éppenséggel lehetne :-( is...)

Bár minőségi különbség az akármi.lap/linkek/lapozz/linkpark.hu között nem feltétlenül van (a pocsék szerkesztő itt is, ott is pocsék; a jó szerkesztő itt is, ott is jó), mindazonáltal az "akármi" kulcsszóra a lap.hu oldal "természetes" pozíciója a Google-ban - középtávon - az első hely, minden más linkgyűjtemény a 30-50. helyről indul. Ezért a lap.hu-n kívül másutt szerkeszteni időpazarlás. (Nagyon ritka kivételektől eltekintve.)

2.

A lap.hu-n belül gyakorlatilag minden valós bevételi potenciállal rendelkező vagy népszerű téma foglalt. (A legzsírosabb témákat maga a Startlap-szerkesztőség üzemelteti.) Sőt egy szinttel lejjebb, a kicsit kevésbé, de azért még elfogadhatóan pénzes/érdekes/kedvelt témák is foglaltak. A resztliből lehet válogatni (akár itt is: atado.lap.hu).

3.

Szóval maradnak a kisebb célközönségű, speciálisabb témák. Ezekben viszont

a) még a lap.hu oldalak hirdetési felületei sem értékesíthetőek (ld. Teszvesz-en meghirdetett, és nagyrészt eladatlan bannerhelyek)
b) a kis online konkurencia miatt nulláról indulva, saját domainnel sem nehéz elérni az első helyet a keresőkben - vagyis nincs igazán szükség a lap.hu által biztosított kezdőlöketre

4.

Noha a linkgyűjtemények általában kényelmes adminisztrációs felületet adnak a kezed alá, maga a linkgyűjtemény mint tartalomfajta design szempontjából a legegyszerűbb, legkönnyebben előállítható és szerkeszthető weblap-típusok közé tartozik. Tehát mindenféle admin-felület nélkül, alapvető (túlzás nélkül néhány óra alatt elsajátítható) html-ismeretek birtokában bárki manuálisan létre tud hozni hasonló megjelenésű weboldalt.

És akkor még nem beszéltünk az egyre felhasználóbarátabb ingyenes tartalomkezelő rendszerekről.

5.

A linkgyűjtemény-szerkesztés rengeteg kötöttséggel jár: hány linknek kell lennie, egy domainről mennyi oldalt vehetsz fel, milyen gyakran kell karbantartanod a lapodat, milyen linkajánlásokat kell elfogadnod, hány hirdetést tehetsz ki és hová stb.

Az optimalizálásnak többnyire az alapjait (title/description tag) sem befolyásolhatod.

6.

A te birtokodban levő, általad készített oldalnál nincs semmilyen megkötés. Ha hobbiból, lelkesedésből szerkesztesz (mi másból tennéd, amikor a pénzkeresésre alkalmas linkgyűjtemény-témák már mind foglaltak), az önmegvalósításnak, kreativitásnak nagyságrendekkel több lehetőségét leled meg egy saját tulajdonú honlap fejlesztésében.

Ha ráunsz, vagy nincs időd foglalkozni vele, akkor sem fogják elvenni tőled (feltéve, hogy a domaint lejáratkor megújítod).

Az optimalizálás pedig itt 100%-ban te kezedben van.

***

Mi motiválhat linkgyűjtemény-szerkesztésre?

Félelem az internet technikai oldalától: Lehet, hogy a honlapszerkesztés legalapvetőbb ismereteinek megtanulására sem akar valaki néhány órát rászánni; vagy pedig kiveri a hideg veríték a "domainregisztrálás", "tárhely", "telepítés" szavaktól - megnyugtatóbb, ha mindent a feneke alá tesznek.

Közösségi fíling: Ezt a Startlap jól csinálja, még találkozókat is szervez. Érezd magad valami izgalmas, nyüzsgő nagyobb dolog részének, mert akkor legalább nem gondolkodsz el racionálisan arról, hogy van-e ennek az egésznek (az idő- és energiabefektetésednek) haszna.

Presztízs: A Startlap az egyik legismertebb magyar portál. Adott esetben bizseregtető érzés lehet ennek a fontos honlapnak egy apró szelete fölött rendelkezni.

Tájékozatlanság és kezdeti lelkesedés: A szerkesztőnek jelentkezők nincsenek tisztában azzal, hogy a szerkesztésből nagy valószínűséggel semmilyen hasznuk nem fog származni. Legalábbis semmi olyan haszon, ami egy saját tulajdonú honlap szerkesztéséből ne származna ugyanúgy.

Van-e valós előnye a linkgyűjtemény-szerkesztésnek?

Szerintem az egyetlen ilyen előny a biztonság. Ha mondjuk macskanyelvoktatással foglalkozik a céged, elég könnyű a legfontosabb kulcsszavakra elsőnek lenni a Google-ban. De ha egy (nem túl) szép napon a Google bármilyen okból úgy dönt, hogy visszarangsorolja a céges honlapodat úgy 100 hellyel, akkor veszteség-minimalizálásként jól jöhet, hogy második helyen ott figyelt az általad szerkesztett - és most első helyre avanzsáló - macskanyelvoktatas.lap.hu, amin kiemelt ajánlatként, bannerrel természetesen a saját cégedet hirdeted. (Oké, erre a konkrét példára persze nemhogy 100, de 10 hellyel sem lehet egy honlapot hátrasorolni :-))

2008. december

Miért nincsenek MFE-oldalak?

Az Etarget hanyatlása (amelyet sajnos nem előzött meg különösebb tündöklés) úgy érzem nagy részben arra vezethető vissza, hogy soha nem sikerült széles hirdetői tábort toboroznia - ezáltal pedig gazdag hirdetésválasztékra szert tennie. Így ugyanis a legtöbb oldalra a rendszer képtelen releváns hirdetéseket elhelyezni, ami megmutatkozik az elszomorító átkattintási arányokban: AdSense-hirdetésekből 3-5-ször, sőt akár 10-20-szor jobb CTR is kijöhet egyazon felületen, pozícióban.

A gyatra hirdetéskészlet alapvető oka a minimálár. A 20 Ft-os kattintás tartalmi hálózatban egy jelentős hirdetési szegmens számára túl magas. Bár látszólag ez a szegmens a legkevésbé profitábilis egy hirdetési rendszer számára, valójában elengedhetetlen a hirdetések sokféleségének biztosításához.

Hosszútávú, stratégiai gondolkodással - még esetleges középtávú bevételkiesés mellett is - be kellett volna vállalni, hogy nincs minimálár vagy jóval alacsonyabb (akár 1-5 Ft*). Tulajdonképpen ez lehetett volna az AdSense-szel szemben versenyképes nagyságú és változatosságú hirdetéskészlet akvizíciós költsége.

* Az AdWords tartalmi hálózatban ilyen kis összegért is megjelennek a hirdetések, tartalomszolgáltatóként többnyire mégis kifizetődőbb ebben a rendszerben részt venni, mert a jóval magasabb átkattintási arány bőven kompenzálja az egy kattintásra jutó alacsonyabb bevételt.

Általános portálok esetében bizonyára jobban működik az Etarget, hiszen ezek változatos témákkal foglalkoznak, így sok cikkhez akadhat valamilyen odaillő hirdetés; másrészt ilyen site-okat sokan keresnek fel unaloműzésből, akiknek egy-egy érdekesen megfogalmazott szöveges reklám felkeltheti figyelmét.

Viszont már akár egy fokkal speciálisabb, szűkebb témájú honlapokhoz feltűnően nincs az Etarget rendszerében elegendő témábavágó hirdetés.

Nem véletlen, hogy MFA-oldalt magyar nyelven is elég sokat találunk, és ezeken akár három hirdetőblokk, 10-12 szöveges hirdetés is többé-kevésbé illeszkedik a megcélzott témához.

Made for Etarget lapot ezzel szemben nem nagyon lenne érdemes indítani.

Időtörés

Vagy pedig különösen előrelátó témaválasztás :-)

Google éhes! Google enni akar!

Az egyszeri keresőoptimalizátor számára fontos cél, hogy a Google-nak étvágyat csináljon a honlap leindexeléséhez - hiszen alapvető érdekünk, hogy site-unk oldalai minél nagyobb százalékban fel legyenek véve a keresőadatbázisba. Az utóbbi időben egy ezzel ellentétes probléma - a Google cápáéhoz hasonlatos válogatás nélküli étvágya - is felütötte fejét: olyan oldalak kerülnek be a keresőbe, amiket nem szeretnénk.

Értelmetlen oldalak Javascriptből kiolvasva

Mint itt olvasható, JavaScript-kóddal kiíratott URL-ekből a Googlebot kikövetkeztet logikusnak tűnő, de valójában értelmetlen URL-eket. Vagyis például ebből:

link = 'http://' + valami + '/oldalneve.php' + valtozo;

kiemeli és lecsekkolja az /oldalneve.php-t, aminek a hozzáadott változók nélkül nincs értelme, tartalma.

Űrlapok kitöltése, keresések futtatása honlapokon

2008. tavaszától a Googlebot "intelligensebbé" vált: honlapokon található keresőmezőket, űrlapokat tölt ki, hogy ezáltal korábban keresőrobotok számára nem hozzáférhető tartalmakat is felfedezzen.

Hátulütője a dolognak, hogy nagy lelkesedésében a saját keresései eredményét is hajlamos felvenni az adatbázisba - pl. különböző beírt szavakra kiadott belső találati listákat, szükségtelen változókkal megbolondított oldalakat (ld. itt és itt). Ez tartalom-duplikáláshoz, illetve a honlaptulajdonos szándékaival ellentétes PageRank-osztódáshoz vezet, ami a keresőoptimalizálást előnytelenül érintheti.

Fiktív oldalak hibás sitemap.xml fájlból

A honlap tartalmának átfogó felgöngyölítését támogató sitemap.xml-ből minden további nélkül bekerülhetnek a Google adatbázisába nem létező, elírt vagy rosszul kódolt URL-ek - még akkor is, ha ezekre máshonnan nem mutat egyetlen hivatkozás sem. Mivel ezeken az oldalakon többnyire értelmetlen tartalom generálódik (vagy semmilyen), az ilyen URL-t tartalmazó Google találati lista a honlapunk egy értéktelen, rossz benyomást keltő lapjára irányíthatja a látogatót.

A noindex,nofollow figyelmen kívül hagyása

Bizonyos esetekben bekerül a keresőadatbázisba olyan lap is, amelyre mutatnak hivatkozások, de noindex,nofollow meta taggel van ellátva. Ha a rámutató linkek alapján elég fontosnak ítél a Google egy oldalt, hajlamos rugalmasan kezelni a robot kitiltását célzó utasításokat - és akár szándékaid ellenére is mutogathatja a lapot a találati listában.

Keresési javaslatok reklámmal megspékelve

Ha a világ kétségbevonhatatlanul legnagyobb keresőjét üzemeltetném, alighanem én is elkezdenék a pofátlanság határát súroló hirdetéselhelyezésekkel kísérletezni.

[Korrigálok: bármilyen sikeres keresőt üzemeltetnék, ilyesmivel akkor sem próbálkoznék, tartva attól, hogy csalárd hirdetéskihelyezésért teljes joggal beperelnek hirdetőim (hiszen feltételezhetjük, hogy a PPC-kampányok megcélzott kulcsszavai között nem szerepelnek szótöredékek), ráadásul felhasználóimat is felháborítom.

Vajon hány hirdetőt nyűgözne le, ha kutyás portálja hirdetése felbukkanna minden prosti-hirdetéseket kereső felhasználó keresési javaslatai között, amikor az éppen ott tart a gépeléssel, hogy "ku"? Örülne a véletlen kattintásokból származó megannyi értéktelen, de pénzbe kerülő látogatónak? Hány felhasználó venné poénra, ha édességreklám villana fel a cukorbetegséghez kapcsolódó keresések beírása során?]

2009. január

Eseménymarketing Google Suggest-tel

A keresések beírásakor legördülő keresési javaslatok nemcsak népszerű keresőkifejezéseket, de viszonylag friss és rövid idő alatt jelentősebb mértékben felfutó témákat is a felhasználó figyelmébe ajánlhatnak.

Van egy kézenfekvő tartalomtípus, amit elég könnyű villámgyorsan elterjeszteni az interneten, így potenciálisan felkeltve a Google Suggest algoritmus "érdeklődését". Ez a tartalomtípus az aktuális események, rendezvények meghirdetése.

Koncertek, konferenciák, kiállítások programismertető tartalmai jellemzően nulláról indulva napok-hetek alatt elterjednek kulturális, programajánló és hírportálok tucatjain - az ilyen hirtelen terjedés pedig a Google számára azt jelzi: történés van!

Az új témák ráadásul meglepően gyorsan, akár egy hónapon belül bekerülhetnek a legördülő lista elemei közé; így a 2-3 hónappal előre aktív online PR-tevékenységgel (rengeteg releváns portálnak, blognak kiküldött ajánló anyaggal) meghirdetett események még bőven időben megjelenhetnek a Google Suggestben. Decemberben például találkozhattunk kifejezetten 2008. szilveszteri rendezvényekkel az ajánlatok között; és persze már a 2009-es ajánlatok is fel-felbukkannak.

Tribute-fesztivál a Petőfi Csarnokban 2009. január 24-én

Nightwish-koncert Debrecenben 2009. április 4-én

Ennek kiaknázása egyelőre még nem sok gyakorlati előnnyel jár, mivel a Google Suggest a google.hu főoldalán kívül máshol nem működik. Ha viszont megjelenítése szélesebb körű lesz (pl. a Yahoo-hoz hasonlóan a Google-kereső belső oldalain is), akkor hasznos promóciós eszközzé válhat: ügyesen alkalmazva elérhetjük vele, hogy rendezvényünket a Google aktívan "kiajánlja" felhasználóinak.

A pöcegödör

Évek óta erősödő trend, hogy a régóta működő, bejáratott honlapok, az "authority site"-ok, az ismert (márka)nevek kiemelt bánásmódban részesülnek a Google részéről.

Néhány hónapja a Google vezérigazgatója, Eric Schmidt ezt az érzékelhető irányultságot erősítette meg keresetlen stílusban, amikor egy konferencián kijelentette, az internet mindinkább a hamis információk pöcegödrévé válik, és ebben a káoszban a márkák teremtenek rendet mint megbízható sarokpontok.

Schmidt megfogalmazása, és általában a fent említett jelenség, rámutat a PageRank-metódus korlátaira.

A PageRank-alapú rangsorolás "a web sajátosan demokratikus jellegén alapul" - állította a Google technológiáját bemutató oldal hosszú éveken át. A Wikipedia PageRank-et tárgyaló cikke még most is tartalmazza ezt az idézetet; az eredeti oldal viszont már nem. Az általános szavazójogon (linkeken) alapuló sajátosan demokratikus jelleg ugyanis túlságosan kaotikusnak bizonyult e fiatalos, laza és nyitott gondolkodású cég számára.

A szedett-vedett demokráciával szemben a márkák, jól ismert nevek és régi nagynevű portálok a tekintélyelvűség megnyugtató és könnyen kezelhető világát képviselik; nem véletlen, hogy egyre nagyobb súllyal szerepelnek a találati listákban.

Így viszont a Google bizonyos mértékig saját maga alatt vágja a fát, hiszen a tőlük függetlenül is ismert és keresett márkanevek nincsenek kiszolgáltatva a Google önkényének - épp ellenkezőleg, a sok felhasználó által keresett cégeket, márkákat, honlapokat a Google akkor is kénytelen szerepeltetni találati listájában, ha azok gátlástalanul áthágják a keresőoldal szabályait.

A fenti trend egyszersmind visszaigazolást jelent a gyors kasza helyett hosszútávú tervekben gondolkodó honlaptulajdonosok, online vállalkozók számára.

Sajátmárkás moziműsor

A Google keresőjében immár magyar moziműsor is felbukkan a találatok előtt megjelenített hasznosságok sorában: a Port.hu bizonyára kapva kapott a lehetőségen, hogy felépített márkával rendelkező, aktívan promótált termékét private labelként is piacra eresztheti a legnagyobb online disztribúciós hálózaton keresztül. Az egyik online ügyekben Mértékadó Blog erről szóló hírében a hozzászóló többség láthatóan ostobaságnak, erőltetett párhuzamnak érzi, amikor valaki előhozakodik a hír negatív olvasatával.

Bár triviális esetről van szó, a jelenség mégis érdekes, mert ugyanez a felállás (egy-két ellenhang vs. örvendező, potenciális negatív vetületeket bagatellizáló/kigúnyoló többség) ismétlődik tetszőleges blog kommentjeiben minden kisebb-nagyobb Google-fejlesztés kapcsán.

Mindig lesöpörhető az ellenvélemény, ha elég partikulárisan vizsgáljuk. Nincs itt kérem inkorrektség, mert nem mutat hivatkozás a port.hu-ra. Nem veszélyes ez senkire, mert kevesebbet tud egy valódi mozikereső szolgáltatásnál. Meg a port.hu-n kívül eleve úgysincs más jó. Amúgy is: talán csak nem akarjuk megtiltani a Google-nak, hogy továbbfejlessze szolgáltatásait - különösen amikor erre a rajongók tömege áhítozik és várja az újdonságokat?

A hosszabb távú, lényegi trend felől nézve nem ezek a figyelemreméltó szempontok. Hanem az, hogy miért került - például - ez a funkció a keresőbe.

A moziműsor-integrálás esetében olyan technikai vívmányról van szó, aminek megvalósítása 2009. januárja előtt elérhetetlen vágyálom volt? Nyilvánvalóan nem.

Azért került most be a keresőbe, mert ezidáig a Google elégségesnek tartotta, hogy a felhasználókat megfelelően kiszolgáló honlapokra irányítsa a moziműsor iránt érdeklődőket; ezen a ponton viszont úgy döntöttek, hogy - bár egyelőre alapszinten - ők kívánják közvetlenül kiszolgálni ezt az információs igényt.

E fejlemény az, ami igazán érdekes a legtöbb - technikailag áttörést, minőségi ugrást nem jelentő, lényegében a márkázott szolgáltatások mellett, azok alternatívájaként megjelenő Google Gazdaságos - funkcióbővítés mögött.

Ezt a döntést a Google bármire vonatkozóan bármikor meghozhatja, építve roppant méretű felhasználói körére és a cég valamennyi lépését 99%-os arányban helyeslő közvéleményre.

Mivel a Google mindent jól csinál, ezért akármit is von "saját hatáskörébe", azt az átlagfelhasználó pozitív fejleményként fogja elkönyvelni. És vegyük észre, nem erről az egy "szaros" moziműsorról van szó. Hanem hétről hétre egy újabb "moziműsorról"; az online létezés, üzleti élet, információtulajdonlás és -becsatornázás egy apró szeletéről.

A Google a százmilliós felhasználótömeg folyamatos támogatásával, általuk nyert legitimációjával folytathatja terebélyesedését mindaddig, amíg ennek a terebélyesedésnek minden egyes lépése akkorára van méretezve, hogy a felhasználótömeg szemében bagatell apróságként elfogadható legyen; különösen mivel ezek a lépések számukra kedvezőek, és mindig legfeljebb egy apró kisebbség számára előnytelenek.

A politikában a demagóg pontosan azt mondja, ami a nép számára "jó", annak lelkét simogatja - így építi fel azt a támogatói tőkét, amit saját céljainak elérésére, illetve a nép szempontjából lényegtelen, annak szimpátiáját nem élvező, de koncként nagyon is "zsíros" csoportok, területek feletti hatalom megszerzésére használ.

A Google már jól tudja, hogy ez a modell az interneten is sikeresen alkalmazható.

google_max_num_ads = '20'

A címben szereplő sor a careerjet.hu nevű oldal egyik AdSense-blokkjának kódjában található, és a hirdetőblokk ennek megfelelően húsz hirdetést jelenít meg.

E lehetőség új távlatokat nyit a webdesign-ban. A fenti változó megfelelően nagyra választott értékével bármilyen hosszúságú weboldalra egybefüggő sormintát lehet illeszteni AdSense-hirdetésekből. Mi több, a fenti értéket mondjuk 100000-re állítva talán lehetségessé válik, hogy egy helyen megtekinthessük a Google teljes magyar hirdetéskészletét :-)

Én is belepiszkálhatok, de te vagy érte a felelős

Tavaly történt, de most év elején kapott igazán nagy visszhangot a Yahoo PPC hirdetési programjának egy kirívóan arcátlan szerződésmódosítása:

Accordingly, you expressly agree that we may also: (i) create ads, (ii) add and/or remove keywords, and/or (iii) optimize your account(s). We will notify you via email of such changes made to your account(s), and can also include a spreadsheet of such changes upon your written request. If you would like any of such changes reversed, please reply to such email within 14 days of the change(s), and we will make commercially reasonable efforts to reverse the change(s) you specifically identify. Notwithstanding the foregoing, you remain responsible for all changes made to your account(s), including all click charges incurred prior to any reversions being made.

Vagyis:

Elfogadod, hogy hozzáadhatunk a hirdetési kampányodhoz kulcsszavakat és hirdetéseket, optimalizálhatjuk kampányodat. Ha kifogásod van a módosítások ellen, 14 napon belül szólj és visszacsináljuk - feltéve, hogy ez nem jelent számunkra túl nagy gondot. Az összes módosításért te vagy felelős (azért is, amit mi hajtottunk végre), és a módosítások miatt bekövetkezett kattintásokat természetesen ki kell fizetned.

Alighanem minden vállalkozás olyan ostoba versenytársakra vágyik, mint amilyen a Yahoo.

2009. március

Az Adsense-megjelenítő, aki beperelte a Google-t - és nyert

Itt olvasható egy sztori egy AdSense-hirdetéseket megjelenítő webmesterről, aki kizárása után beperelte a Google-t, mégpedig sikerrel. Viszonylag kis összegről volt szó, melyet speciális jogi eljárás során nyert meg, de a történet maga így is szórakoztató és tanulságos.

Mi történt az illetővel, miután - lényegében indoklás nélkül - kizárták az AdSense rendszeréből, és a kifizetetlen pénze bentragadt? (részletek az angol eredetiből fordítva)

Csak annyit tudtam, hogy valamiféleképpen "jelentős kockázatot" jelentek a hirdetők számára. Így hát írtam egy e-mailt a Google-nak, hogy megtudakoljam, mi is történt. Egy automatikus válaszban megüzenték, hogy a rám vonatkozó adatok nem lelhetőek fel. Az AdSense-weboldal online fellebbezési űrlapjának kitöltése szintén eredménytelennek bizonyult; még csak megerősítést sem kaptam a fellebbezés beérkezéséről, amelyben felajánlottam, hogy átadok a Google-nak többszáz oldalnyi naplófájlt, amelyekből kiderül, hogy semmilyen csalás nem történt. Senki sem válaszolt.

Többször próbáltam hívni a Google irodáit Mountain View-ban. A vonal túloldalán beszélő minden alkalommal nagyjából velem egykorúnak tűnt (még az a lehetőség is fennáll, hogy némelyikükkel együtt jártam egyetemre), de e hasonlóság ellenére a bürokratikus rugalmasság terén óriási volt a különbség. Én a saját cégemmel kapcsolatban bármilyen tekintetben illetékes voltam, a Google stréber recepciósai viszont még csak az Adsense ügyfélszolgálatára sem kapcsolhattak tovább. Nem is volt ügyfélszolgálat - ha lett volna, az sem jelentett volna sokat. Szintén nem kapcsolhattak az AdSense-szen dolgozó mérnökökhöz. Sem a termékmenedzserhez. Se egy vezetőhöz. Nem különösebben számított, hogy fizető (AdWords) ügyfél vagyok.

Kicsit agresszívabban próbálkoztam, és a jogi osztályt kértem. Ez sem jöhetett szóba. Bár nyilvánvalóan van jogi osztályuk, újra meg újra tudomásomra hozták, hogy onnan senkivel sem beszélhetek.

[...]

A vállalati blogra írogató AdSense-munkatárs felé intézett újabb telefonhívásokkal sem jutottam sehová. Szorgalmasan hagytam a hangüzeneteket, de semmi hatása nem volt. Felhívtam az AdWords-ügyfélszolgálatot, szándékosan nem a megfelelő osztályt kérve, hátha egy hús-vér személy talán tud segíteni. Ennek eredménye annyi volt, hogy viszonylag gyorsan megkaptam az elutasítást a fellebbezésemre, illetve néhány eléggé hihetetlen telefonbeszélgetést folytattam egy Adam C. nevű alkalmazottal. Amikor megkérdeztem: "Meg tudnák mondani, miért van ügyfélszolgálatuk az AdWords-höz, de az AdSense-hez nem?", a tájékozott Mr C. így felelt: "Nem tudom". "Van projektmenedzser?", "Senki olyan nincs, akihez kapcsolhatnám." Szereztem egy e-mail címet a jogi osztályhoz, és küldtem egy levelet a legal@google.com-ra - nem kaptam választ.

[...]

Még egyszer beszéltem Adam C-vel telefonon. Rámutattam, hogy az Egyesült Államokban a vádlottnak lehetőséget biztosítanak arra, hogy tudja, mivel vádolják, illetve megismerheti vádlóit. Mr. C válasza szerint ez a Google felhasználói feltételei esetében nem érvényes. A Google álláspontja lényegében az volt, hogy a törvény fölött áll, illetve ha konkrétan nem is a törvény betűje, de szelleme fölött. Dühömben úgy döntöttem, kipróbálom, ez az álláspontjuk mennyire védhető.

[...]

Mivel a kisösszegű kártérítések bíróságán nem vonultathatóak fel ügyvédek, a Google egy jogi asszisztenst (Stephanie Milani) küldött. A délutáni meghallgatások előtti utolsó megegyezési kísérlet során, Milani kisasszony azzal érvelt, hogy valami rosszat nyilván csináltam, amiért elnyertem büntetésem. Amikor megkérdeztem, hogy mit is, nem tudta. Az AdSense-részlegen dolgozó mérnökök neki sem árulták el. Ennyit mondott: "A Google bármilyen indokkal megszüntetheti fiókját".

"Nem bármilyennel" - válaszoltam - "Azért például nem, mert kék szemem van, vagy barna." Miután a bírósági őr higgadtságra intett, elkönyveltük a megegyezés eredménytelenségét, dokumentumokat cseréltünk és mentünk a tárgyalóterembe.

Milani kisasszony korábbi érveit ismételte, de a bíró nem volt vevő rá. "Arra itt, a palo alto-i kisértékű kártérítések bíróságán nyilván nincs lehetőségem, hogy a fiók visszaállítására kötelezzem önöket, de úgy gondolom, tartoznak ennek a fiatalembernek 721 dollárral." - mondta végül - "Szerintem a Google pénztárában lesz rá elég pénz."

[Két hónappal későbbi utóirat a sztorihoz: végül mégsem nyert, ugyanis kiderült, hogy a hirdetéskihelyezés során megszegte a szabályzatot - ezért a számára megítélt összeget is visszaperelte tőle a Google.]

2009. május

Segítsd a scraper site-okat, használd a mikroformátumokat

A Yahoo által indított "mozgalom"-hoz csatlakozott a Google is: fokozatosan bevezetik a mikroformátumok révén bővített információt nyújtó találatokat ("rich snippets").

Webmesterek számára egyfelől nyálcsorgatóan izgalmas fejlemény: ki ne szeretné a Google találati listáján látványosabbá, feltűnőbbé alakítani a saját oldalát ajánló blokkot?

A webtudomány jeles képviselői ezenfelül arról is felvilágosítanak bennünket blogjaikon, hogy a szemantikus web nevű meseország felé tett jelentős lépésről van szó.

Ugyanakkor ennek az éremnek is két oldala van, mint arra egy témaindító hozzászólás felhívja a figyelmet a Webmasterworld-ön.

A pluszadatokkal bővülő találatok lehet, hogy javítják az átkattintási arányt; de éppígy előfordulhat, hogy a lényegi információk ismeretében a felhasználó már nem kattint tovább az oldalra. Minél több fontos adatot adsz meg a keresőoldal számára, annál nagyobb az esély rá, hogy a te honlapodra már nem lesz szüksége a felhasználónak, mert maga a keresőoldal kielégíti az igények egy részét. E téren a gyakorlatban fog kiderülni, merre mozdul a mérleg nyelve.

Az általánosabb probléma a mikroformátumokkal, szemantikusan felcímkézett weboldalakkal, hogy az egész cécó nem a weboldal felhasználóit, hanem a weboldal tartalmát feldolgozó külső algoritmusokat szolgálja.

A scraper site-ok, tartalom-vadászó szkriptek korában a honlap tartalmának gondos strukturális felcímkézése nemcsak a Google-t, Yahoo-t fogja segíteni - legalább annyira hálásak lesznek érte a mások munkáját automatizált rendszerek révén hasznosító online "vállalkozók", a "kölcsönvett" tartalmakból épülő portálok.

Egy szemantikus, vagyis a gépek számára értelmezhetővé tett internet a gépesített élősködés internete is lesz egyúttal. Az adatbázis-jellegű szolgáltatásokra (termékkeresők, szállásadatbázisok, étteremajánlók, apróhirdető oldalak stb.) könnyen települhetnek rá meta-adatbázisok, melyek több hasonló jellegű információhalmazból épülnek fel, így átfogóbbak, a felhasználók számára vonzóbbak lesznek mindegyik forrás-adatbázisnál.

A Google törekvései is lényegében ebbe az irányba mutatnak, de csak szépen lassan haladva, ahogy egy komoly nagyvállalathoz illik. Lesznek bőséggel náluk gátlástalanabb, jóval kevésbé szimbiotikus együttműködésre törekvő weboldalak.

Ráadásul ha ezek a scraper site-ok, meta-adatbázisok olyan információkat nyernek ki a "gazdatest"-ből, amelyek nem köthetőek egyediségük révén az eredeti forráshoz (ár, elérhetőség, összesített pontszám, hirdetett termék szabványadatai stb.), akkor még szerzői jogi alapon sem lesznek támadhatóak.

Kimenő hivatkozások ellenőrzése

Egy honlap megítélését (akár a látogatók, akár a keresőoldalak részéről) számos egyéb tényező mellett az is befolyásolhatja, hogy milyen külső oldalakra hivatkozik.

Könnyen belátható, hogy egy törött linkekkel teli, vagy silány honlapokra hivatkozó weboldal nem szolgálja ki megfelelően látogatóit. Azt viszont nehéz ellenőrizni, hogy a linkek kihelyezésekor még működő, megfelelő tartalmú/minőségű oldalak az idők során miképpen változtak vagy szűntek meg. Különösen olyan honlapok esetében, melyek nagyszámú külső hivatkozást tartalmaznak.

A linkellenőrző program nem biztosít 100%-os megoldást, mert elsiklik az átirányítások, tárhelyszolgáltatói hibaüzenetek, parkoltatásba tett oldalak, illetve a bármilyen szempontból "meghibásodott" (adatbázis- vagy programhibás, összekuszálódott megjelenésű, kártékony kóddal fertőzött) lapok fölött.

Meglepő módon ezen a téren nem a Google vagy a - bejövő linkek kimutatásában jeleskedő - Yahoo igyekszik leginkább segíteni, hanem az általában lesajnált Microsoft-kereső (korábbi Live - most már Bing) illetve a kapcsolódó webmester-konzol (Webmaster Center).

A Bing.com a bejövő hivatkozásokat listázó közismert parancs (link:) mellett tud értelmezni egy, a megadott címról kifelé mutató linkeket lekérdező parancsot is (linkfromdomain:). A linkfromdomain:honlapomneve.hu lekérdezés tehát azokat az oldalakat mutatja meg, amelyekre a honlapomneve.hu hivatkozik.

Ezt a lekérdezést lehet kombinálni keresőszavakkal, -kifejezésekkel, ami segít a megszűnt, átépítés alatt álló, hibás oldalak szűrésében. Hasznos keresések lehetnek például az alábbiak:

"nem elérhető" linkfromdomain:honlapomneve.hu
"nem található" linkfromdomain:honlapomneve.hu
"nem töltötték fel" linkfromdomain:honlapomneve.hu
"nem üzemel" linkfromdomain:honlapomneve.hu
"átalakítás alatt" linkfromdomain:honlapomneve.hu
"under construction" linkfromdomain:honlapomneve.hu
"index of" linkfromdomain:honlapomneve.hu stb.

***

Ha regisztrálunk a Bing Webmaster Center-ébe, akkor további információkkal gazdagodhatunk az általunk ott verifikált honlapokra vonatkozóan.

Számos olyan jelentés mellett, ami a Google és Yahoo webmester-központjaiban szintén megtalálható, itt kaphatunk kimutatást arról is, milyen kártékony kóddal (malware-rel) fertőzött oldalakra hivatkozunk honlapunkról - nyilván tudtunkon kívül és szándékunk ellenére...

Az adatok naprakészsége és teljessége hagy némi kívánnivalót maga után, de a kezdeményezés előremutató volta és a funkció hasznossága kétségtelen.

Mindez mutatja...

A szakmaiság netovábbja a "Digitális Média Tények Könyve 2008"-ból:

Értéktelenítő kifejezések a weblapokon

A Google Groups-ban egy fórumtag elégedetlen a találati listával:

"Az szerintetek oké, ha egy adott termék kulcsszóra keresve, a 10. találatként kapok, egy olyan aukciós oldalt, ahol a termék már nem is aktuális? Semmilyen informatív jelleggel nem rendelkezik!"

Egy másik fórumtag magyarázata:

"azt kell látni, hogy itt nem emberek pakolgatják össze a találati listákat, hanem robotok... A robotoknak pedig idő kell, hogy kiszűrjék a nem odavaló tartalmat... Ráadásul attól, mert még fent van az adott termék, csak épp oda van írva, hogy "lejárt hirdetés", ezt a robot nem fogja érteni és ettől még nem fogja levenni az oldalt és nem fogja tudni, hogy kevesebb infót tudok meg"

Illetve néhány hozzászólással később:

"Az meg majdnem egyértelmű, hogy a google algoritmus egyik eleme érvényesül ilyenkor: az erősebb kutya ... , azaz az erősebb weboldal tartalma fog előrébb kerülni, mégha ott is van, hogy "lejárt a hirdetés", de a termék jellemző még olvasható a robot számára"

Tulajdonképpen józan érvelés, de ha jobban belegondolunk, nagyon is lyukas. A "lejárt hirdetés" kifejezés jelenléte egyértelműen elértékteleníti az adott oldal tartalmát, ezt pedig algoritmikusan is figyelembe lehet venni. (Egyébként nem a robotnak kell értenie a kifejezést, ő ugyanis elsősorban a tartalmak összegyűjtésével foglalkozik - hanem a találati listát előállító algoritmusoknak, amelyek az összegyűjtött, leindexelt tartalmakból produkálják a végterméket.)

Nem hinném, hogy egyetlen alkalmazott egyetlen napi munkájával ne volna összeállítható és az algoritmusba építhető akár egy teljes szótár ilyen, az interneten gyakran előforduló weboldal-devalváló kifejezésekből ("a termék nem található", "az aukció befejeződött", "a keresett kifejezésre nincs találat", "érvénytelen azonosító" stb.).

Ezután pedig a találati listán markánsan hátrasorolhatóak lennének azok a lapok, amelyek ilyen kifejezést tartalmaznak - függetlenül attól, milyen erős domain alatt találhatóak.

Mit ajánl a linkegység?

Az előző témához kapcsolódva: nem csak az "értéktelenítő", hanem például az illegális tevékenységre utaló kifejezésekből sem ártana a Google-nál összeállítani egy szótárat. Így kiszűrhetőek volnának az AdSense-linkegységekből az alábbihoz hasonló, kissé izléstelen "ajánlatok".

Melyik AdWords-hirdető lenne hálás érte, ha az utolsó linkre kattintva a felsorakozó hirdetések között az övé is szerepelne?

2009. június

Fejlemények a javascript-linkek és a nofollow terén

Két fontos változás is történt azzal kapcsolatban, bizonyos linkeket miképpen kezel a Google.

Egyrészt úgy tűnik, módosul a nofollow-val ellátott hivatkozások PageRank-áramlásra gyakorolt hatása. Az eddigiekben a rel="nofollow" attribútummal ellátott linkeken nem áramlott tovább a PageRank, ezáltal a nofollow-t honlapon belül szelektíven alkalmazva lehetett a honlapgazda által fontosnak ítélt oldalakra csoportosítani, koncentrálni a PageRank szimbolizálta "életerőt". (Például az üzleti/SEO-szempontból lényegtelen "Impresszum"-tól vagy a "Nyomtatható változat"-tól elvenni, és inkább a "Termékek"-nek adni...)

A nofollow a továbbiakban is útját fogja állni a PageRank továbbáramlásának - a bibi mindössze az, hogy az így megspórolt PR most már nem terelődik át a többi, nofollow nélküli meghivatkozott oldalra, hanem nyomtalanul elvész.

Így a honlapon belül kifejezetten károssá, ezért ellenjavalttá válik a nofollow alkalmazása (az ún. PageRank sculpting, vagyis PR-terelgetés), hiszen a koncepciómódosulás miatt minden belső nofollow fekete lyukká válik.

A másik érdekes változás, hogy a Googlebot immár számos olyan javascript-linket tud értelmezni és követni, amit régebben nem tudott. Például:

<div onclick="document.location.href='http://akarmi.hu/'">

<tr onclick="myfunction('index.html')"><a href="#" onclick="myfunction()">ez egy javascript-link</a>

<a href="javascript:void(0)" onclick="window.open ('welcome.html')">ez is egy javascript-link</a>

Ami technikai téren előrelépés, az a fizetetthivatkozás-sztoriban viszont újabb bonyodalom.

Korábban tudniillik kifejezetten a Google által javasolt módszer volt a fizetett linkek "elrejtésére" az ilyen hivatkozások javascripttel kódolása. Tekintve, hogy a JS-linkeket nem tudta követni a Googlebot, ezek a hivatkozások a Google számára nem léteztek (tehát nem is befolyásolhatták a rangsorolást, ergo a Google nem tekintette büntetendő manipulációnak).

Jelen helyzet szerint azonban a javascripttel technikailag elbújtatott (ezáltal Google-kompatibilissé tett) linkek "láthatóvá" váltak a keresőrobot számára, vagyis bizarr módon éppen a Googlebot okosodásának köszönhető, hogy az eddig a Google szájaíze szerint megjelenített fizetett linkek a potenciálisan büntethető kategóriába kerülnek.

Google keresőmotor-optimalizálási útmutató kezdőknek

Megjelent a fentebb megemlített Google-féle optimalizálási kalauz magyar verziója. Kár, hogy a fordító sem a területet, sem az általánosan használt magyar kifejezéseket nem ismerte, sőt az egész fordítás (gyakran: félrefordítás) hihetetlen nehézkességéből, szolgaian magyarra ültetett fordulataiból ítélve a magyar nyelvvel sincs nagy barátságban ("az oldal keresőmotorok általi feltérképezésének hibáját okozhatja").

Így lett a SEO "keresőmotor-optimalizálás", a description meta tag "leíró" metatag (értelemzavaró hiba!), a breadcrumb "morzsa" (értelmetlen magyarítás), az anchor text "horgonyszöveg" (ezzel a kiváló kifejezéssel a Webmesterközpontban is találkozhatunk...). Ugyanakkor pl. a tag-et minden további nélkül lehetett volna "címkének" fordítani, mégis megmaradt angolul, ahogy a snippet vagy a site: operator is.

Kétséges, hogy egy kezdő egy mukkot is ért az olyan megfogalmazásokból, hogy "snippetek leíró metatagekkel való fejlesztésének lehetőségei", "megoszthatja az adott tartalom jó megítélését a két URL cím között" és "az oldal szerepeltetése olyan sémákban, ahol a tartalmat mesterségesen reklámozzák ezen szolgáltatások csúcsán".

Lap.hu megújulás

Úgy látszik, valóban egyre kevesebben gondolják, hogy érdemes linkgyűjtemény-szerkesztőnek állni. A Startlap mostani megújulása során bizonyára nem növelték volna látványosan a szerkesztők természetbeni juttatását, ha a szerkesztés iránti érdeklődés töretlen lenne.

A korábbi (elhelyezéséből adódóan) szinte értéktelen kisbanner, és a hasznosabb nagybanner helyett immáron két kifejezetten kedvező pozíciójú nagybanner-helyet kapnak a szerkesztők; ráadásul "külső, a témájukhoz kapcsolódó oldalak RSS-eit is" beépíthetik a lapba; miáltal a potenciálisan a szerkesztő rendelkezésére álló hirdetési/megjelenési felület nagyjából a duplájára nőtt és minőségében is javult.

A linkgyűjtemény-szerkesztésbe fektetett idő megtérülése szerintem továbbra is erősen kérdéses - viszont a Startlap legalább igyekszik kezelni a hosszútávon valószínűleg nem kezelhető problémát (az önkéntes alapon működő szerkesztés által létrehozott érték asszimmetrikus leosztásából következő szerkesztői demoralizációt és lemorzsolódást).

(A Sanoma-blog ünnepi bejelentését olvasva elgondolkodik az ember, vajon a 2001 óta hatszorosra növekedett látogatottsághoz mennyiben járult hozzá, hogy 2001 óta felnőtt egy bizonyos keresőszolgáltatás, amely Magyarországon 97%-os részesedéssel rendelkezik, és népszerű keresések tömkelegénél ajánlja első helyen a lap.hu oldalait...)

Már visszajeleznek a fellebbezésekre

Pár évvel a reconsideration request (vagyis a Google indexébe történő visszakerülés iránti kérelem) bevezetése után a Google webmestertámogató csapata eljutott odáig, hogy már visszajelzést is ad a kérelem elbírálásának tényéről.

Az elbírálás eredményéről és indoklásáról nem. Utóbbi teljesen érthető: nem akarnak iránymutatással szolgálni a rosszhiszeműen trükközőknek. Előbbi viszont néhány napon belül úgyis kiderül, ezért itt értelmetlennek látszik a titkolózás.

Mindenesetre ebben a tempóban (1-2 évente apró lépésekben) egy újabb évtized alatt talán eljutunk odáig, hogy a Google képes (és hajlandó) lesz normális emberi módon kommunikálni a webmesterekkel.

Ha a csúnya EU bántja a Google-t, mind meghalunk

A Google adatvédelmi ügyekben huzakodik az EU-val, amely arra akarja rávenni a céget, hogy a felhasználói aktivitást rögzítő adatokat - a személyiség jogi aggályok miatt - maximum 6 hónapig őrizze meg.

A Google többek között azzal érvel ez ellen, hogy az így összegyűjtött adatok elemzése általános haszonnal bír például járványok terjedése esetén. Larry Page szerint adataik akár 2 héttel korábban előrejelezhetik az influenza terjedését, mint a hagyományos járványfigyelő-rendszerek.

Mr. Page megfogalmazásában: "Minél rövidebb ideig őrizhetjük meg adatainkat, annál valószínűbb, hogy mind meghalunk egy járványban."

Eltöprenghetünk azon, vajon a Google-alapító elméjét végleg megzavarta-e a saját vállalata világmegváltó küldetésébe vetett hite; vagy a biznisz bizonyos szintjén már benne van a pakliban, hogy akár ilyen "érveket" is megengedhet valaki a cégérdekek védelmében.

A "hatalmas felelősség"-et hangsúlyozó tipikus Google-os érvelési technikáról további gondolatok a fenti fő cikkben.

Miért jó a sitemap?

Egy WWW-konferenciára készült, tűrhetően olvasmányos tanulmányban néhány érdekes információt találhatunk a sitemap.xml hasznosságáról.

A két szerző közül az egyik a Google-nál dolgozik, tehát nem spekulációról van szó, amikor ezt írják:

However, it is clear that Google adjusts the rate at which Discovery crawls the site according to the site's high change rate.

Vagyis a "felfedező" jellegű weboldal-felgöngyölítés (crawl) üteme igazodik az adott honlap változási üteméhez. Ezt a változási ütemet pedig legprecízebben, statisztikailag is könnyen kiértékelhető módon a sitemap változásai révén ismeri fel a Google.

Tehát azért (is) érdemes a sitemap.xml használata, mert egy gyakran frissülő, rendszeresen új oldalakkal bővülő honlap (hírportál, fórum, hirdetési oldal stb.) ennek segítségével tudja a legegyértelműbb módon jelezni a Google felé azt a tényt, hogy gyakran frissül - így pedig érdemes a keresőrobotnak sűrűn látogatnia.

Mi több, a szerzők adatai azt mutatják, hogy az ilyen, gyorsan frissülő típusú honlapokat statisztikailag kimutathatóan hatékonyabban térképezi fel a Sitemap-et letöltögető Google-robot, mint a klasszikus kóbor Googlebot. Azaz joggal feltételezhetjük, hogy nagyobb mértékben is támaszkodik rá a Google a kereső-adatbázis bővítésénél.

[Hogy érthetőbb legyen: a felfedező (discovery) jellegű felgöngyölítés a tanulmány szerint az, amikor a keresőrobot "kószál" a honlapon és szó szerint felfedezi az új tartalmat. Ezzel szemben a sitemap-alapú felgöngyölítés a letöltött sitemap.xml tartalma alapján keresi fel az URL-eket. A tanulmány tanúsága szerint a kettő a Google-nál együttesen, egymást kiegészítő módon működik.]

Az .info domain

Egy 2008-as McAfee-jelentés szerint:

A 2007-es jelentésben legkockázatosabbnak jelzett generikus domain, az .info még veszélyesebbé vált: az összes .info végződésű honlap 11,8%-a jelent biztonsági kockázatot.

Egy, a domainliberalizációról szóló interjúból:

A piacnyitás [új domain-kiterjesztések bevezetése] nem volt olyan sikeres, ahogy azt egyesek várták, mivel kevesen jegyeztek be domainnevet új honlapok indításához, illetve az új domain-kiterjesztésekkel kapcsolatban a közvélemény nem volt tájékozott.

Az .info kiterjesztés valóban széleskörben ismertté vált, de nem jó értelemben véve. Ma egy vállalkozás ostoba, ha .info domaint regisztrál a fő weboldalának, mivel ez nem sugall bizalmat, stabilitást és professzionális imázst.

Bluu

Google-gyilkos kereső magyaroktól - http://index.hu/tech/net/2009/08/12/google-gyilkos_magyar_kereso/

A gyilkos elérhetősége: bluu.search@gmail.com :-)

Gondolatok Eric Schmidt-től

Ha valaki nevetséges üldözési mániának véli, hogy a Google-nak "világuralmi" tervei volnának, íme egy friss interjúbéli idézet a cég vezérigazgatójától a vállalat stratégiájáról, egy öt évvel ezelőtti vezetői megbeszélést felidézve:

"And so Sergey basically got up and said, our job is to do things that matter to the world at scale and it should just boom, boom, boom like that. And that became our strategy. And then Larry and I wrote down in detail some of the ideas that happened from that. But it's not just a search company or not just an advertising company. It doesn't even have to be just an Internet company, although obviously, the Internet is key."

Vagyis a cég stratégiája annyi, hogy olyasmikkel foglalkozzon, amik a világ számára fontosak - így tevékenységük, lényegük nem feltétlenül korlátozódik a keresésre vagy a hirdetésekre, de még csak az internetre sem.

Az interjú folytatásában, a Google-vezetőség vágyai és tervei (persze csak "viccesen" ám, mert ezek ilyen mókás fiúk...):

"Now, Sergey argues that the correct thing to do is to just connect it straight to your brain. In other words, you know, wire it into your head."

Azaz Szergej [Brin] szerint az volna az igazán tuti, ha [a keresésekkel kapcsolatban] közvetlenül a kereső agyához lehetne csatlakozni. A riporter szintén tréfás visszakérdezésére, miszerint valóban dolgoznak-e hasonló megoldáson: - Bár dolgoznánk! De nem áll rendelkezésünkre elég klinika a beültetésekhez...

Egy cég, amelynek még a "viccei" is hátborzongatóak - és egy kissé túl sokat árulnak el a vállalatot irányítók gondolkodásmódjáról.

Zárásképpen egy másik súlyos gondolat a cég következő tíz évéről:

"The long-term goal is to be able to give you one answer, which is exactly the right answer over time. [...] And what I'd like to do is to get to the point where we could read his site and then summarize what it says, and answer the question."

Tehát a következő 10 éves időtávon szeretnék megvalósítani, hogy az online tartalom, a hasznos információ létrehozóit és tulajdonosait (az eredetileg értéket teremtő szereplőket) tökéletesen elválasszák a felhasználóktól, és a felhasználó számára fontos információk közvetlenül a Google feldolgozásában és prezentálásában legyenek elérhetőek.

A való világtól pedig nem csak az alapítók, hanem a vezérigazgató is kezd egyre messzebb kerülni, ha komolyan gondolja, hogy minden kérdésre van egyetlen legjobb válasz.

10 találat, mindenáron

A Google a "minden keresésre 10 találat" filozófiát követve a legtöbb olyan esetben teljes találati listát produkál, amikor fizikailag egyáltalán lehetséges. Az gyakran másodlagos kérdéssé degradálódik, hogy ez a tíz találat hasznos/értelmes-e.

Jó-e nekem felhasználóként, ha a [1112 budapest kecskesajt] keresésre releváns találatok híján megjelenik egy blogbejegyzés, aminek dátuma "11:12" és szerepel benne a "kecskesajt" szó?

Ha az [Elszakadt Gitárhúr Kft.] keresésre nem találni a cégről információt, jó-e nekem, ha felsorakozik mindenféle egyéb kft-k cégtudakozós lapja csak azért, mert a kulcsszó-felhőben benne van a "gitárhúr", az rss-feedből kiiratott hírek között pedig az, hogy "Dél-Oszétia elszakadt Észak-Oszétiától"?

Ha az [xyz konvertálása abc-be] problémára nincs megfelelő megoldás, jó-e nekem, ha felajánlanak helyette számomra teljesen érdektelen "abc konvertálása efg-be, mint az xyz alternatívája" témájú tartalmakat, csak azért, mert a kulcsszavak ezekben is szerepelnek?

Nem jó. Időpocsékoló, félrevezető, haszontalan találati listák jönnek így létre, amelyek egyetlen célja, hogy demonstrálják: nálunk mindenre van találat.

E görcsös, "ha törik, ha szakad, nesze tíz találat" megközelítés intelligens alternatívájával kisérletezik a Bing, amikor például egyes, valószínűsíthetően navigációs jellegű keresésekre egyetlen találatot ad ki - a többit pedig opcionálisan kérheted le mellé.

Lehetne ezt továbbfejleszteni - pl. ha egy keresésre nem akadt jó találat, a találati lista haszontalan töltelékkel telepakolása helyett bevállalni ennek a ténynek a közlését (Szerintünk nincs igazán jó találat a keresésedre, de ha kiváncsi vagy rá, mit szedtünk össze, kattints ide...)

Magyar kereső

A "Magyar Kereső" témája az elmúlt időszakban néhány új magyar fejlesztésű keresőszolgáltatás elindulásával (pontosabban inkább csak színrelépésével), illetve egy-két markáns pro és kontra vélemény révén valamelyest előtérbe került.

Bár a fenti írás meglehetősen borúlátóan áll egy hazai fejlesztésű kereső kilátásaihoz, azóta több szempontból is pozitívabbnak érzem a kilátásokat. Ennek okai öt fő pontban foglalhatóak össze:

1. Egyes véleményekkel szemben van olyan, hogy magyar internet. Ez a magyar keresőszolgáltatások által feldolgozandó nyersanyag mennyiségét kezelhető mértékűre korlátozza.
2. A legtöbb keresésre egyetlen keresőszolgáltatás sem képes valódi relevanciát produkálni, ugyanakkor ezt információhiányuk miatt a felhasználók nem is kérik számon. A felhasználó által valójában elvárt érzékelt relevanciát pedig - főleg kisebb, hazai méretekben - szerényebb hátterű, kevesebb erőforrással rendelkező keresőszolgáltatások is reálisan megcélozhatják.
3. A Google algoritmusának fejlődése az egyre erőteljesebb "ellenáramlatok" miatt lassulni fog, leghatásosabb módszerei pedig fokozatosan a konkurensek által is alkalmazható iparági "közkinccsé" válnak.
4. A Google sem csinál mindent hibátlanul, sőt egyes esetekben a koncepciója is megkérdőjelezhető.
5. A keresőszolgáltatásokkal potenciálisan együttműködő információszolgáltató, adatbázistulajdonos és egyéb felek mind kevésbé fognak bízni a távlatilag lényegében valamennyiük számára fenyegetést jelentő Google-ban, így egy magyar szolgáltatás vonzó kooperációs alternatívát jelenthet számukra.

1. Van olyan, hogy magyar internet

Bár az ilyen kérdésben véleményt formálók saját, relatíve széles érdeklődési körükből, illetve magabiztos angolnyelv-tudásukból kiindulva csonkának érzékelnének egy "lebutított", angol nyelvű tartalmak nélküli internetet, az átlagfelhasználót ez jóval kevésbé, sőt nyelvtudás híján jóformán egyáltalán nem zavarná.

A Szörcs felfogása, ami a magyar nyelvű tartalmakat + a magyar nyelvű tartalmakból meghivatkozott egyéb nyelvű tartalmakat (pl. YouTube videók) tekinti munkaanyagának, jó közelítése annak a halmaznak, ami a magyar felhasználók kilencven-iksz százalékát reálisan érdekli.

Egy magyar kereső üzleti sikere nem azon a felhasználói körön fog múlni, amely rutinszerűen, napi szinten igényli az angolnyelvű tartalmakat; hanem a Lap.hu/Iwiw/Freemail koordinátarendszerben mozgó és abban magát tökéletesen jól érző többségen.

2. Valódi relevancia nem produkálható, és nem is szükséges

A Google találataival többnyire elégedettek vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy mindig a legrelevánsabb találatokat kapjuk - pusztán azt, hogy olyasmit kapunk, ami számunkra elfogadható.

A kettő közt azért hatalmas a különbség, mert kereséseink során többségében olyan témákban kutakodunk, amelyekre nincs alapos rálátásunk. Ilyenkor a keresőszolgáltatáson nem tudjuk számonkérni a valós relevanciát, mivel fogalmunk sincs róla.

Adódnak természetesen keresések, amelyeknél sejtjük, mi minősül jó találatnak, és mi silánynak. Ha egy márkára/cégre keresünk, a márka/cég hivatalos oldalára számítunk az első helyen. Ha új adózási szabályokra vagyunk kiváncsiak, bizonyára elvárjuk, hogy az apeh.hu domain előkelő helyen bukkanjon fel a találatok között.

Az ilyen típusú keresések azonban a keresések kisebbik hányadát teszik ki.

Amikor villanyszerelőt vagy zeneáruházat keresek, amikor nyaralásomat tervezem vagy németül szeretnék tanulni, amikor ingatlan- vagy autóhirdető oldalra van szükségem, amikor elakadok egy webprogramozási kérdésben vagy információkra vagyok kiváncsi egy betegséggel kapcsolatban, általában nem tudom, hogy melyik a jó találat.

Nem tudhatom, hogy az első helyen megjelenő villanyszerelő profibb és megbízhatóbb, vagy a tizenkettedik. Nem tudhatom, hogy a top tízben szereplő utazási irodák szerveznek-e jobb utakat, vagy a negyedik találati oldalon senyvedők. Csak a gyakorlati tapasztalat fogja elárulni, hogy a második pozícióban lévő nyelviskolában dolgoznak-e rátermettebb nyelvtanárok, vagy a nyolcadik helyre rangsoroltban.

Fogalmam sincs, melyik apróhirdetési oldalnak legnagyobb az adatbázisa (ha venni akarok) vagy legjelentősebb az érdemi látogatottsága (ha hirdetni). Hogy azon a fórumon magyarázzák-e el igazán jól az engem érdeklő kérdést, ami majd kiveri a szemem a találati listán, vagy jobb megoldást találtam volna a 57. helyre tett, alig ismert fórumon.

A valódi relevanciáról mindig csak egy törpe kisebbségnek, az adott szakmában dolgozó (vagy azzal behatóan foglalkozó) személyeknek lesz fogalma. Ők talán (sőt valószínűleg) bosszankodni fognak a keresők rangsorolási döntésein, de a tájékozatlan felhasználók tömegében - márpedig a legtöbb keresésünk során mindannyian ebbe a tömegbe tartozunk - nincs súlya a véleményüknek.

A keresőoldalak ugyanezzel a problémával szembesülnek a másik oldalról: nekik sincs halvány fogalmuk sem arról, hogy melyik a valóban jó találat (vagyis ami mögött színvonalas szolgáltatás, jó termék, megbízható tudás stb. áll). Olyan jelekből próbálnak ítélni, amelyek reményeik szerint korrelálnak a valós minőséggel, de ez többnyire lehetetlen küldetés.

Az erőforrásait optimálisan felhasználó keresőszolgáltatás ezért nem a valós relevancia délibábját kergeti, hanem olyan találatokat igyekszik produkálni, amelyek relevánsnak látszanak, és a lehető leggyakrabban elfogadható megoldást adnak a kérdésre. Másképpen megfogalmazva: egy intelligens módon, céltudatosan fejlesztett kereső legfőbb célja, hogy minimalizálja azokat a hibákat és hiányosságokat a találati listában, amelyek még a átlagfelhasználó számára is nyilvánvalóak és feltűnőek.

Ha egy vállalkozás nem elérhetetlen célokat hajszol, hanem felismeri azt az összetettségében, terjedelmében korlátozottabb vállalást, ami elegendő a sikerhez, akkor jóval kisebb (magyarcég-nagyságrendű) erőforrásigény mellett is reális esélye lehet versenyképes termék előállítására.

3. A Google relatív előnye nem nőni, hanem csökkenni fog

Az utóbbi időben még kívülállóként is egyre inkább látható, hogy a keresőalgoritmus továbbfejlesztésének lehetőségei már nem annyira az újabb és újabb zseniális ötletekben, hanem a lehető legszélesebb körű, a kereső finomhangolását szolgáló adatgyűjtésben rejlenek.

A Google itt is mérföldes előnyben van mindenkivel szemben, csakhogy ezt a tempót nem fogják tudni tartani. Az adatgyűjtés a magánszféra (privacy) szempontjából mind ingoványosabb területekre kénytelen behatolni, miáltal a Google adatgyűjtésével kapcsolatos ellenérzések folyamatosan fokozódnak; a szaporodó akár jogi, akár public relations jellegű, akár technikai nehézségek szépen lassan megkötik kezüket.

Mindeközben az algoritmusba épített, a cég által hétpecsétes titokként őrzött nagy ötletek idővel óhatatlanul szétszivárognak - éppúgy, ahogy minden iparágban diffundál a tudás a munkahelyet váltó szakemberek, nyilvános szabadalmak, szakmai konferenciák, illetve a versenytársak működésének folyamatos elemzése révén.

Így előbb-utóbb beállhat egy olyan állapot, ahol az átlagfelhasználó számára szükséges szintet jóformán iparági normaként képes lesz bármelyik elfogadható keresőszolgáltatás teljesíteni; a plusz-fejlesztések pedig vagy pénzfaló zsákutcának bizonyulnak, vagy pedig az átlagfelhasználó számára érdektelen, marketingcélú extrákat hoznak létre - képletesen szólva a keresőszolgáltatások bifiduszesszenziszeit és intelligens mosópor-molekuláit.

4. A Google-hoz képest is lehet jobban vagy másképpen csinálni egy keresőt

Aki rendszeresen és tudatosan használ keresőszolgáltatást, szinte biztosan talált már a Google működésében is kifejezetten rossz, illetve filozófiájában hibás megoldásokat. Az ilyen hiányosságok lehetőséget nyújtanak arra, hogy ha kiugróan, forradalmian jobbat nem is, de számos apróság tekintetében mégis praktikusabb, felhasználó-barátabb szolgáltatást prezentáljon egy alternatív kereső.

Néhány példa:

A Google algoritmusa az "authority" bűvöletében makacsul ragaszkodik akár hasznosságát egyértelműen elveszített, akár tartalmilag ismeretlen oldalakhoz is, ha azokról korábban eldöntötte, hogy megérdemlik a jó helyezést.

A Google eredeti helyezésükön jeleníti meg a fertőzött oldalakat is, noha tisztában van vele, hogy ezekre az oldalakra az elrettentő figyelmeztetés ("Az oldal káros lehet a számítógépe számára") miatt gyakorlatilag senki nem fog kattintani.

A Google eltökélt híve a "minden keresésre 10 találat" filozófiának, ami rugalmatlan és unintelligens megközelítésként egyáltalán nem biztos, hogy a felhasználó érdekeit szolgálja.

Hatalmas hibák ezek? Természetesen sem. Ilyen apró-cseprő dolgok kiküszöbölésével mindazonáltal kellemesebb, kevesebb frusztrációt okozó és hatékonyabb keresést lehetővé tévő szolgáltatás hozható létre.

5. Tényleg azzal akarsz együttműködni, aki idővel téged is fel fog falni?

A Google továbbfejlődésének egyik kulcskérdése, hogy mennyi és milyen minőségű plusz-adatot tud bevonni a keresései hatókörébe. Ezekkel a plusz-adatokkal a Google-tól független cégek, szolgáltatások rendelkeznek, amelyek közül egy-egy kulcsjátékos a kedvező üzleti ajánlat hatására és/vagy a Nagy Google-ban való kiemelt megjelenés lehetőségétől lenyűgözve gyakran lehetővé teszi adatai felhasználását a keresőóriás számára.

A Google üzleti stratégiája azonban lényegében trójai faló. Miután az együttműködésnek köszönhetően hathatósan fel tudja venni a versenyt a specializálódott adatszolgáltatókkal, nagyobb ismertsége és felhasználói köre révén az átlagfelhasználók között azoknál ismertebbé és népszerűbbé válik még abban a témában is, amit tőlük vesz át/meg.

Mindeközben betekintést nyer az adott piaci szegmens működésébe, viszonyaiba, sikerkritériumaiba; illetve ha meggyőződött a témában rejlő nyereségpotenciálról, a háttérben elkezdi fejleszteni saját konkurens szolgáltatását.

Ezen a ponton már a kívülállóból "top dog"-gá avanzsáló Google diktálja a feltételeket az adott piacon is; amikor pedig készen áll a saját fejlesztésű termék, a korábbi együttműködő partnert lapátra teszik.

Bár vannak és lesznek üzletileg rövidlátó adatbázis-tulajdonosok és információ-szolgáltatók, akik örömmel dugják be a fejüket a hurokba, bizonyára egyre több, a piaci fejleményeket figyelemmel követő és értelmezni képes cég kezdi átlátni a Google fenti stratégiáját.

Ehhez jön még, hogy ma már állami szinten (amerikai igazságügyminisztérium, EU) is árgus tekintettel figyelik a Google terjeszkedését, újabb együttműködési megállapodásait. A Google számára ezáltal olyan kooperációk is ellehetetlenülhetnek, amik ellen kisebb keresőszolgáltatók esetében senki nem emel kifogást.

A módosuló piaci viszonyok a magyar fejlesztésű/tulajdonú keresők malmára hajthatják a vizet: ezek méretükből fakadóan nem jelentenek fenyegetést partnereikre, így olyan együttműködések segítségével is fejleszthetik szolgáltatásaikat, amilyen együttműködésekre egyre kevesebben lesznek nyitottak a Google viszonylatában.

***

A fentiekben leírtak távolról sem garantálják, hogy valóban lesz életképes, üzletileg sikeres magyar kihívója a jelenlegi keresőpiaci egyeduralkodónak.

A meggyőzően hangzó, elsősorban a Google behozhatatlannak tekintett technológiai fölényéből kiinduló defetista érvek és kirohanások ellenére a kilátások nem romlanak, hanem egyre kedvezőbbek egy magyar kereső számára.

Ugyanakkor a legfontosabb kérdés valójában nem a kereső, hanem a keresőre ráépíthető hirdetési rendszer, ami biztosíthatja annak nyereségességét. A Google AdWords/AdSense kombinációja nemcsak a domináns játékos a piacon, de a hálózati hatás miatt folyamatosan erősödik is.

Egy magyar kereső fejlesztésének sarokköve kell, hogy legyen egy életrevaló, az Etargetnél sokkal rugalmasabb (agresszívabb) árazási stratégiát követő hirdetési rendszer kialakítása, ami létrehozza a keresőszolgáltatást eltartó hirdetői kört.

A Startlap-féle soft spam

Erősődő tendencia, hogy a lassan reagáló online dinoszauruszok is sorra felismerik a SEO előnyeit.

Mivel e weboldalak rendkívül nagy "authority"-vel rendelkeznek (vagyis a Google kiemelt bizalmát élvezik), már amúgy is kedvező pozíciójukat a keresőoptimalizálás fogásainak tudatos alkalmazása tovább erősítheti. Mitöbb, a Google nagy cégekkel szembeni elnéző magatartása miatt az ilyen cégek akár az átlagnál agresszívabb megoldásokkal is büntetlenül kisérletezhetnek.

A Lap.hu-megújulás egyik eleme, hogy a linkgyűjtemények linkdobozai külön oldalakon is elérhetővé váltak. Így egy - pl. 20 linkdobozt tartalmazó - lap.hu oldal, amely eddig egyoldalas volt, innentől kezdve 21 oldallal szerepelhet a keresőkben.

Ezek a különálló oldalak ráadásul egyenként is optimalizálhatóak (egyedi title és meta tag-gel), vagyis a domain erejéből fakadóan egy-egy lap.hu oldal jóval több kulcsszóra, kifejezésre tud élre törni a Google-ban.

Az nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a külön oldalra is kiszervezett linkdobozok már meglévő tartalmat duplikálnak tudatosan, hozzáadott érték nélkül - egyetlen funkciójuk, hogy segítségükkel a lap.hu birodalom még nagyobb szeletet hasítson ki a találati listákból.

Lejtő

A nemrégiben a magyar nyelvű Google találati listákat is elárasztó térképes vállalkozáslisták, illetve a néhány napja elindított valósidejű keresés egyre inkább mutatja, a Google abbéli félelmében, hogy lemarad az aktuális kereső-trendekről (local, real-time), immár látványosan figyelmen kívül hagyja a minőségi szempontokat.

A találati lista elejére-közepére rakott Helyi Vállalkozások hihetetlenül silány megvalósításával, manipulálhatóságával számos magyar nyelvű oldalon is foglalkoztak; míg a valósidejű kereséssel lehetővé váló visszaélésekről (lényegében valósidejű spammelés, sőt a Safe Search megkerülése) itt olvasható egy tényleges tesztelést is bemutató írás.

Az "első a piaci hatalom és a pénz, pokolba minden mással" mentalitás olyan viharos sebességgel kezdi áthatni a Google működését, amilyenre valószínűleg a cég legcinikusabb kritikusai sem számíthattak.

(Másoknak is feltűnt ez az ámokfutás: Google is out of control - 38 new search products in 70 days.

Két gondolat a cikkből: "Van, aki szerint okos a Google-tól, hogy jön a találati lista újabb kiegészítőivel - de az az igazság, hogy olyan rossz ezek megvalósítása, hogy az már röhejes." illetve "Az ügyféltámogatás tekintetében elegendő egy pillantást vetni a [Google] Térkép fórumra, ahol cégtulajdonosok százai próbálják cégük téves megjelenítését korrigálni, de választ a Google-től nem kapnak.")

Vélemény, megjegyzés: